Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Rigó Róbert: Ügyek és következtetések a Kecskeméti Népbíróságról
és az ügyészségen tett vallomásai, a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, a vádirat és a Kecskeméti Ügyvédi Kamara különféle iratai (számunkra ez utóbbiak a legérdekesebbek), ugyanakkor hiányoznak a tárgyalási jegyzőkönyvek és a népbírósági ítélet is. A meglévő iratok elsősorban a Kecskeméten is megalakult Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületének54 (MÜNE) a tevékenységére világítanak rá. Márkust 1946. március 27-én hallgatták ki a politikai rendőrségen, majd két nappal később előzetes letartóztatásba helyezték. Vallomásában a jegyzőkönyv szerint az életútjáról beszélt, a háború idejére vonatkozóan megjegyezte, hogy miután 1944-ben letartóztatták dr. Molnár Erik ügyvéd kollégáját, „én, mint az ügyvédi kamara elnöke a legnagyobb készséggel igazoltam, hogy Dr. Molnár Erik magatartása ellen soha kifogás nem volt, fegyelmileg büntetve nem volt, sőt még csak feljelentés sem érkezett ellene. A városházán Dr. Keresztes Andor akkori főkapitánynál személyesen vállaltam a felelősséget, hogy Dr. Molnár Erik szabadon bocsátható.” 1946. április elsején a népügyészségen is kihallgatták Márkust. A rendőrségen felvett jegyzőkönyvet azzal egészítette ki, hogy 1944. április 5-én a kamarai választmányi ülésen, amelyen a „numerus nullus” végrehajtásáról döntöttek, nem vizsgát. 1924-ben Márkus megbízást kapott a Földművelésügyi Minisztériumtól a mezőgazdasági munkások kecskeméti jogvédő irodájának a vezetésére. Dr. Angyal Vidor tiszti főügyész halála után 1924-től Márkust nevezte ki a polgármester főügyésszé. 1925-ben a közgyűlés nyolc szavazattal dr. balásfalvi Kiss Endrét választotta meg főügyésznek, ezután Márkus elhagyta a főügyészi hivatalt és ügyvédként dolgozott a későbbiekben. 1934-ben Márkust megválasztották árvaszéki ügyésznek, így városi tisztviselő lett. Ebben az évben választotta meg a Kecskeméti Ügyvédi Kamara is az elnökévé. 1944. augusztus 14-én Márkus bevonult Szegedre az V. hadtestparancsnoksághoz és itt a tábori pót hadosztályiroda vezetője lett. Hadosztályával Németországba került, ott esett amerikai fogságba. 1940-ben Márkus a nem zsidó virilisek listáján a 19. helyet foglalta el. BKMÖL IV. 1905. 1935-1944/45. 54 A húszas években az ügyvédek kevésbé tolódtak jobbra, mint más értelmiségi csoportok, az ügyvédi kamara nem követte a fajvédő értelmiségi szakmai szervezetek mintáját, továbbra is ragaszkodott a liberális elvekhez. Az ügyvédek fele zsidó volt (1920-ban 50,5%, 1930-ban 49% a zsidó ügyvédek aránya országosan). Az ügyvédi kamara nem vett tudomást a „numerus clausus” törvény faji kvótájáról sem, az ügyvédek körében alig csökkent a zsidók aránya. A MÜNE-t, az ügyvédek fajvédő szervezetét 1927-ben alapították meg, de kicsi és kevésbé befolyásos szervezet maradt. A befolyásosabb ügyvédek nem csatlakoztak, a budapesti ügyvédek csupán 10%-a lépett be a MÜNE-be, a vidéki szervezeteket hosszú ideig nem tudták megalapítani. 1927-ben az ügyvédi kamara tagjainak döntő többsége tiltakozott az ellen a törvénytervezet ellen, hogy az ügyvédi kamarában korlátozzák a zsidó ügyvédek arányát. A Gömbös-kormány korporatista reformjával az 1935-ös törvényjavaslat az ügyvédi kamara önállóságának megszüntetésére törekedett, az etnikai és vallási kvótarendszer bevezetésével pedig a zsidókat igyekezett kiszorítani a kamarából. A jogásztársadalom felháborodott a törvényjavaslaton, a MÜNE támogatta azt és a kamara vezetésében is szerepet kapott. Az ügyvédi rendtartásról szóló törvényt végül 1937 tavaszán fogadta el az országgyűlés. A törvény bevezette az ügyvédi numerus clausust, és felszámolta a kamara autonómiáját. A gyakorlat jogától a pályán lévő ügyvédeket az első és a második zsidótörvény nem fosztotta meg, a keresztény ügyvédek többsége nem támogatta e törvények bevezetését. Az ügyvédek többsége ezt követően is távol tartotta magát a MÜNE-től, sőt létrehozták a MÜNE-vel szemben álló szélsőségektől mentes Keresztény Ügyvédek Nemzeti Szövetségét (KÜNSZ), amely mentesíteni igyekezett a kamara zsidó tagjait a zsidótörvények hátrányos jogkövetkezményei alól. Az új szervezet sikeres volt, a kamara vezetésében is többséget szereztek, ahol a MÜNE tagjai 1941-ig kisebbségben voltak. A vidéki kamarák vezetőinek többsége 1941-ig nem lépett be a MÜNE-be. 1942 januárjában a MÜNE kormányzati támogatással és törvénytelen eszközökkel átvette a kamara irányítását Budapesten, majd a vidéki szervezetekben is. A MÜNE 1942 tavaszán kérte a kormánytól az összes zsidó ügyvéd gyakorlatának megszüntetését, de Bárdossy menesztése után a Kállai-kormány leállította ezt a törekvést. A zsidó ügyvédek egészen a német megszállásig gyakorolhatták hivatásukat. KOVÁCS M. Mária, 2001. Rigó Róbert_______________________________________________________________________________________ 376
