Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Gyenesei József: AZ 1934-es Csonka-Bácska dalosverseny története
sületek.3 A város két világháború közti pezsgő zenei életének szereplői az országos ismertségű Bajai Daloskor, a Liszt Ferenc Kör, a Bajai Filharmonikusok és a Polgári Dalegyesület voltak. Baja polgárainak nagyfokú, zene iránti elkötelezettségéről, szeretetéről Rapcsányi Jakab a harmincas évek elején így írt: „Baja város társadalma a maga zenei kultúráját minden külső segítség nélkül önmagából termelte ki, s polgári életének ezen kétségtelenül legszebb virága különösen becses azáltal, hogy belső, lelki szükségből fakadt” ,4 Maguk a bajaiak pedig büszkén vallották, hogy „ha valamelyik külföldi zenevirtuóz magyarországi hangversenykörútra készül, s afelől érdeklődik hogy melyek azok a vidéki magyar városok, melyekben hangversenyeznie érdemes, 3-4 város nevét szokták említeni, közöttük - minden esetben - Bajáét is.”5 A magyarországi kórusmozgalom történetében az 1923-as évet (Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának megjelenését) fordulópontnak tekinti a zenei szakiroda- lom, annak ellenére, hogy a magyar zenei progresszió térhódítása hosszú ideig csak nemzetközi porondon, valamint a gyerekkórusok tekintetében volt érzékelhető. A Horthy-korszakban a polgári dalárdák többsége számára továbbra is a népies műdalokat előtérbe helyező Liedertafel-hagyomány6 jelentette magát a kóruskultúrát, ahol is a baráti, munkatársi vagy egyéb közösségek számára az együvé tartozás és az együtténeklés öröme fontosabb volt a művészi színvonalnál. Nem segítették a hazai dalárdamozgalom megújulását a trianoni területelcsatolások nyomán nagy számban megszülető revizionista jellegű, propaganda célokat szolgáló kórusmüvek és az sem, hogy szélesebb közönség előtt továbbra is ez az álnépies stílus számíthatott sikerre.7 _________________________________________________Az 1934-es Csonka-Bácska datosverseny története Baja Város Idegenforgalmi Hivatala Baján a kulturális élet szervezésében élen járt a Madarász Lajos8 vezette Idegenforgalmi Hivatal. Madarász az a fajta lelkes lokálpatrióta volt, aki a rá bízott munkát „nemcsak hivatalszerüen, de hivatásszerűen” fogta fel. A megyei vendégforgalom és turizmus koordinálásán kívül ideje nagy részét kevés költséggel járó, különleges bajai és bácskai vonatkozású programok, a magyar nemzeti kultúrmunkát segítő dal- és zeneversenyek, valamint a népviseletet, népművészetet bemutató események szerve3 A műkedvelő zenei körökre példaként említhetjük a Nemzeti Casinót és az Evezős Egyletet. 4 Idézi TÁNCZOS-SZABÓ, 35. o. 5 Uo. 6 A Liedertafel (= dalos asztal) a XIX. századbeli német férfikari mozgalom és énekstílus neve. Az első Liedertafel-egyletet Goethe barátja: Karl Friedrich Zelter alapította és nevezte el így 1809-ben - nyilván azért, mert az énekesek asztal körül ültek és sörivással élénkítették a hangulatot. 7 MARÓTI Gyula: Kórusmozgalom Magyarországon a harmincas években. In: Magyar Zene 1989/3. 295-305. o. 8 Madarász Lajos (1888-?). Baja város szolgálatába mint számtiszt lépett 1914-ben és a háború alatt a hadsegélyező hivatalt vezette. Jogi tanulmányainak befejezését követően városi főlevéltárnok- ká nevezték ki. A szerb megszállás alatt a gazdasági hivatalnak volt a főnöke. Tevékenykedett az iparhatóság és a közrendészeti hivatal vezetőjeként, valamint kihágási, büntető- és városi bíróként. Mint a város első aljegyzője kapta meg az újonnan létrehozott Idegenforgalmi Hivatal vezetését. A személyét röviden bemutató korabeli közigazgatási almanachok szerint széles látókörű, nagy felkészültségű tisztviselő volt, aki Baján osztatlan megbecsülésnek örvendett. 265
