Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)

Tánczos-Szabó Ágota: Minden, ami zene! Városaink és az 1928-as országos zenei kataszter (forrásismertetés és forrásközlés)

lök Zenekara, amely 1879-ben alakult Úri Banda néven, és Kacsoh Pongrác18, majd M. Bodon Pál szervezte szimfonikus zenekarrá, vagy a Kalocsai Dalárda, amelyről feljegyezték, hogy még 1884 szeptemberében az érseki díszteremben dalestélyt adott Haynald bíboros-érsek vendégeinek, akik között jelen volt Munkácsy Mihály és neje.19 Figyelemre méltó, hogy a városokban több dalárda és énekkar is alakult, amelyekben a társadalom egyes rétegei saját köreikben művelődtek, pl. a Kecskeméti Városi Dalárdában tisztviselők és az előkelőbb iparosok, míg a Kecskeméti Polgári Daloskörben az iparosok és a kereskedők (Baján hasonlóképpen), ám Kiskunhalason a Zenekedvelők férfikarában együtt énekelt az ügyvédjelölt a kalapossal, a kereskedősegéd a református lelkésszel. Érdekesség továbbá, hogy a legtöbb városban működött tűzoltó-zenekar, amely a felvonulásokon, ünnepségeken való szereplésen kívül Kiskunhalason például a gazdagabb polgárok lakodalmain is muzsikált, Kalocsán viszont a városba látogató Horthy Miklós tiszteletére fújt zenés takarodót 1920 januárjában.20

Tapasztalható, hogy a kérdések jelentős része a városi társadalmi rétegek zene iránti affinitását veszi górcső alá: milyen módon kapcsolódik a zenéhez az értelmiség, a tehetős rétegek és a fiatalság? Milyen a magasabb szintű zenei események közönsége, milyen a nagyobb tömegek zenei fogyasztása? Kik taníttatják zenélni gyermekeiket, és kik azok, akik műkedvelői szinten muzsikálnak vagy énekelnek? A hangversenyek például elsősorban a városi intelligenciát, a fiatalságot vonzották, Kiskunhalason a tehetősebb társadalmi réteg viszont egyáltalán nem vett részt ilyen programokon. Kecskeméten és Baján évente 10-12 alkalommal rendeztek belépődíjas hangversenyt a társadalmi szervezetek (zenekari, zongora-, dal-, hegedű- vagy kamarazene-esteket), amelyeken időnként hazai hírességek (pl. Bartók Béla) és külföldi zenevirtuózok is felléptek. A hangversenyügy legjelentősebb problémája, a próbatermek, hangversenytermek hiánya mindkét említett várost érzékenyen érintette, de még a Kiskunhalasi Zenekedvelőknek (akik évente csupán 1-2 hangversenyt tartottak, közepes érdeklődés mellett) az adatlapján is ezt olvashatjuk: „kívánatos volna, hogy [az egyesületnek] saját otthona lenne. De még szükségesebb Kiskunhalason egy megfelelő hangversenyterem építése, mert a Közgyűlési terem kicsiny, a Városi Színház pedig akusztikailag lehetetlen,”21

Szintén a városok felsőbb társadalmi rétegeinek zene iránti vonzalmát igyekeznek feltérképezni a Zenei élet című fejezet kérdései. Vannak-e a városban kamarazene-társaságok? Hány ház ismeretes, ahol kis zenei szalon működik? Vannak-e olyan családok a városban, akik generációk óta támogatják a zenei életet, kvázi mecénások? Hány zongora van a városban? Van-e olyan művészeti folyóirat, amely zenei kérdésekkel is foglalkozik? Van-e zenepártoló egyesület?

_______________________________Minden, ami zene! Városaink és az 1928-es országos zenei kataszter

1

8 Kacsoh Pongrác (1873-1923), zeneszerző, zenepedagógus és tanár, a „János vitéz” megzenésítője. 1909 és 1912 között Kecskeméten a főreáliskola igazgatója volt.

19 BKMÖL V. 81/b. 4261/1928. Kalocsa zenei múltja. 1. Egyházi zene. a) melléklet. 1928. jún. 15-i dátummal és Sztára József aláírásával ellátott, kézzel írt dokumentum.

20 BKMÖL V. 81/b. 4261/1928. Zeneelőadások (hangversenyek), zenés színielőadások, dalestélyek 1910-1927 bezárólag. Összeállította: Sztára József.

21 BKMÖL V. 273/b. Kiskunhalas Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok (a továbbiakban: V. 273/b.). 8745/1928. IV. Zenekarok. 148. Egyéb megjegyzések rovatban.

225