Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KEMÉNY JÁNOS: A TISZTI FŐORVOS JELENTÉSE A BELÜGYI ÁLLAMTITKÁRNAK A BAJÁN, 1942. OKTÓBER 11-ÉN RENDEZETT ZÖLDKERESZTES „EGÉSZSÉGNAPRÓL" (FORRÁSKÖZLÉS)

megelőzése volt, amit családgondozás útján valósítottak meg. Ez a munka magában foglalta a szükséges orvosi vizsgálatot, a tanácsadást és a védőnői munkát is. Az orvosi tanácsadásra az egészségvédelmi tanácsadóban vagy egészségházban került 4 sor. A törvényhatósági jogú város egészségvédelmi szolgálatának élén a magyar királyi tiszti főorvos állt. Az egészségvédelmi szolgálatok központi felügyeletét az OKI, a közvetlen felügyeletet és ellenőrzést pedig a tiszti főorvos látta el.

5 Az új magyar szociálpolitika alapjait az 1940. évi XXIII. tc-ben fektették le. A szociális és családvédelmi célokra létesített Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) feladata volt a leginkább támogatásra szoruló néprétegek életviszonyainak javítása és a társadalmi kiegyenlítődés elősegítése. A pénzügyi és a belügyi kormányzat a zöldkeresztes tej-, cukor- és gyermekétkeztetési akció révén kívánt támogatást nyújtani nagy gyermektömegek számára. Mindhárom akció pénzügyi fedezetét a minisztertanács által jóváhagyott rendkívüli költségvetési tételből nyerte. 1940-től kezdve a zöldkeresztes tej- és cukorakció költségvetési fedezetét már a rendes állami költségvetésből kapta, amelyet az ONCSA-nál irányoztak elő. Az akció megszervezését és irányítását a Belügyminisztérium XVII. Gyermekvédelmi Osztálya végezte. Az akcióknál az az egységes törekvés érvényesült, hogy mind az anyagi, mind pedig az egészségügyi rászorultság szempontját figyelembe vegyék. Az erre vonatkozó belügyminiszteri rendelet kimondta, hogy segélyben csak az olyan családok 12 éven aluli tagjai részesülhetnek, továbbá az olyan terhes és szoptatós anyák, akik családjának együttes évi összkeresete nem haladja meg a 600 pengőt. Az értékhatárt a mezőgazdasági munkáscsaládok gyenge gazdasági, illetve kereseti viszonyai miatt állapították meg ilyen alacsonyan. Az anyagi rászorultságot az illetékes helyi hatóságok, míg az egészségügyit a hatósági orvos állapította meg, az időnként elvégzett orvosi vizsgálat alapján. Az anyagi segélyezés orvosi vizsgálattól való függővé tételével olyan kor-, illetőleg népességcsoportokra sikerült a rendszeres orvosi ellenőrzést kiterjeszteni, amelyek ínséges helyzetüknél fogva a leginkább rászorultak. Ennek jelentősége főként az anya- és csecsemővédelem szempontjából volt számottevő. Ez számszerűleg a terhesvédelmi tanácsadások forgalmának ugrásszerű emelkedésében jutott kifejezésre. Az akciók közvetve csökkentették a csecsemőhalandóságot is.

6 A tej- és cukorakció megszervezése mellett szükségessé váltak étkeztetési akciók is. Főként azokon a helyeken, ahol természeti csapás vagy más ok következtében a gyermekek élelmezése a téli és a kora tavaszi hónapokban szűkösnek bizonyult. Az étkeztetési akciók alapelvei a következők voltak: 1 ) Az étkeztetés időtartama legalább 90 nap; 2) az egy személyre jutó bruttó költség legkevesebb 20 fillér, amelynek legalább 1/3-dát helyi forrásokból kell fedezni; 3) az étkeztetésben 50 főnél kisebb létszámú gyermekcsoport nem részesíthető; 4) a Nemzeti Népélelmezési Bizottság által előírt étrendi mintához kell alkalmazkodni. 4 KONTRA László, 1942. 436. o. 5 Uo. 438.0. 6 BIELEK Tibor, 1942. 730-731. o.