Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA: ÖREGDIÁK-TALÁLKOZÓ ÉS MÓRA-EMLÉKTÁBLA-AVATÁS KISKUNFÉLEGYHÁZÁN 1935-BEN
volt, egyrészt, hogy tudják értesíteni az érintetteket a tömeges osztálytalálkozó idejéről, programjáról, másrészt a tervezett emléktábla költségeit fedezendő, adakozási kérelemmel kereshessék fel őket, valamint az ünnepélyt megörökítő, nyomtatásban megjelenő Vén Diákok Értesítője 16 számára az egykori iskolatársak és hajdani tanárok sorsáról, illetve életútjáról minél teljesebb körű felvilágosítást adhassanak. Lászlóffy minden évfolyam felelősének egységes irányelveket adott meg az információk begyűjtését és rendszerezését illetően, ezeket összefoglalva írásbeli útmutatót is készített 17 . Sok egykori diáktársról eleinte semmilyen információ nem állt rendelkezésre, egyrészt sokan nem helybeliek voltak (annak idején cserediákként tanultak itt), így az érettségi után minden kapcsolatuk megszűnt a várossal, másrészt Trianon után sokan kerültek az országhatár túloldalára. Az ünnepség megszervezése kapcsán súlyos problémát jelentett az évfolyamfelelősök nemtörődömsége. Bár Lászlóffy időben elkezdte előkészíteni a találkozót (Móra halála után egy hónappal, majdnem másfél évvel a valódi ünnepség előtt), és rengeteget levelezett e témában, lelkesedése és agilitása nem minden esetben volt ragadós. A megbízott évfolyamfelelősök többségére a nemtörődömség, a pontatlanság és a hanyagság volt a jellemző az egykori osztálytársak felkutatását illetően. Lászlóffynak mindenkit egyenként kellett „megdolgoznia" és lelkesítenie. Sokakat többször kellett megsürgetni és újbóli levelekben felszólítani, hogy a vállalt kötelezettséget pontosan teljesítsék. Az is előfordult, hogy egy adott évfolyam felkért felelőse (az illető a város polgármester-helyettese, dr. Ring József volt, aki 1904-ben érettségizett) Lászlóffy három sürgető levelét is válasz nélkül hagyta, ezért ő kénytelen volt a szervezésre más segítőt keresni. 18 Lászlóffy így próbálta motiválni a kevésbé buzgó segítőtársait: „Ezt a munkát törhetetlen hittel, bizakodó reménységgel és olyan szeretettel kell végezni, hogy örömet találjon az ember már egyedül annak a gondolatnak a szolgálatában, hogy egy nyomaveszett vén fiúnak feltalálása annak lehetőséget ad, hogy ő is vigadhasson velünk és örülhessen a saját ifjúsága emlékeinek. [...]. Bizakodással, reménységgel, erős és törhetetlen bízó hittel és sok-sok szeretettel fogjál a munkához, de haladéktalanul, én nem hiszem, hogy annyira sivár volna már a lelked, hogy ne találnád gyönyörűségedet abban, ha egy elveszett osztálytársadat, ifjúságodnak egy-egy elszakadt részét ismét felleled."™ Más helyen így ír: „lelki gyönyörűséget érezhet mindaz, aki csak egy kis szemernyi adattal járul hozzá ahhoz, hogy egy-egy elveszett fiút sikerül felfedezni és a lehetőséget neki megadni, hogy ő is velünk örvendezhessen, ha annak szükségét érzi." 20 Lászlóffy sokszor egyszerűbbnek látta, ha saját maga nyomoz más évfolyamok eltűntnek hitt diákjai után is, minthogy újabb sürgető levelet írjon az adott évfolyam felelősének, így egyedül ő több mint 60 volt félegyházi diák hollétét derítette ki. 21 Lászlóffy bizonyos fokig idealista volt, több levelében leszögezte, hogy őt nem hajtja a feltűnési viszketegség, nem a maga hasznára kínlódik, nem akar ő a nyilvánosság előtt beszélni, csak örömet akar okozni a volt diáktársaknak egy közös találkozó lehetőségének megteremtésével. 16 Megjelent 500 példányban a félegyházi Vesszösi Nyomdában. 17 KMFGI Lászlóffy Mihály levelei. 40. levél, Az osztálytársak összehívásánál követendő elvek. 18 Uo. Levelek dr. Ring József helyettes polgármesterhez: 42. levél (1934. május 23.); 60. levél (1934. június 6.); 62. levél (1934. június 15.); 139. levél dr. Berta (Blau) Jenő ügyvédhez (1935. január 10.). 19 Uo. 85. levél, dr. Tóth Endre félegyházi ügyvédhez (1934. július 24.). 20 Uo. 167. levél, Bálint József századoshoz (1935. január 25.). 21 Uo. 463. levél, dr. Kiss Istvánhoz (1935. június 8.).
