Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA: ÖREGDIÁK-TALÁLKOZÓ ÉS MÓRA-EMLÉKTÁBLA-AVATÁS KISKUNFÉLEGYHÁZÁN 1935-BEN
A szervezés közben Lászlóffynak az évfolyamfelelősök hanyagsága mellett még egy jelentős problémával kellett szembesülnie, ez pedig a félegyháziaknak a tervezett ünnepséggel szembeni ellenkezése volt. Félegyházán Móra - még életében - nem volt annyira elfogadott és elismert, mint amennyire megérdemelte volna, halála után is sokan elítélően szóltak róla. Ennek oka leginkább politikai kérdésekre vezethető vissza. Sokan nem tudták Mórának megbocsátani balos érzelmeit, azt, hogy írásai balos lapokban jelentek meg, és hogy az 1919-es eseményekben „elgaloppírozta magát", vagyis nem határolódott el a proletárdiktatúrától."" Egyik levelében így ír Lászlóffy: „Tudom, hogy Móra Ferenc nevével kapcsolatban Félegyházán a Quelfek és Ghibellinek 23 harca indul meg. Tudom, hogy Móra Ferencet az uralmon lévő párt nem becsülte, mert szerinte a zsidósággal volt túlságosan jó összefüggésben, mindazonáltal azt a félegyházi közvélemény sem tudja már megakadályozni, hogy Móra Ferenc bevonult a magyar irodalomtörténetbe, mert ezt a körülményt nem lehet a politika fegyvereivel elintézni" 24 Az öregdiákok a félegyházi sajtón keresztül próbálták minél szélesebb körben ismertté tenni az ünnepségre vonatkozó elképzeléseiket, így adva módot arra, hogy „mindenki beleadhassa tehetsége szerint a maga gondolatát" ~ 5 De a Félegyházi Közlöny szerkesztője olyan modorban közölte újságjában a kezdeményezést, mintha az öregdiákok a félegyháziakat megelőzve, őket az ünneplésből kizárva szándékoznának Mórának emléket állítani. Lászlóffy keserűen jegyzi meg: ,Jme a félegyházi kun erkölcs: nem összefogni valamelyes nemes cél érdekében, hanem mikor valakinek nemes ötlete támad, akkor a legdurvább módon legázolni, csakhogy ne más, hanem a saját eszmém diadalmaskodjék." Kárhoztatja az ún. félegyházi tempót: „legázolni, megrontani azt, amit más akar és pedig azért mert ő akarja és mert nincsen velem egy párton." 21 Lászlóffy elsősorban Félegyháza akkori polgármesterét, dr. Tóth Józsefet 28 próbálta megnyerni az ügynek. Tóth József már régebben is kapcsolatban állt Lászlóffyval, hiszen a korábban (1925, 1930) megrendezett közös érettségi találkozókon az ő osztályuk is érintett volt, 1935-ben volt aktuális a 15 éves találkozójuk. Egyik levelében így érvel Lászlóffy: „Én tudom, hogy neked, mint egyben pártemMóra egykori osztálytársa, dr. Sallay János félegyházi ügyvéd, akit Lászlóffy kért fel a Móra-emléktábla leleplezésénél tartandó beszédre, így utasította azt el: „Boldogult Ferkó barátom s az én politikai felfogásomban oly ellentét állott, ami miatt szegény Ferkó tőlem teljesen elhidegült [...], bár személyileg nagyra becsültem és szerettem, ebben nem tudtam neki igazat adni, de most sem volnék erre hajlandó és így önmagammal jönnék ellentétbe, ha az emlékbeszéd megtartására vállalkoznék" KMFGI Lászlóffy Mihály levelei. 2. levél, Dr. Sallay János válasza (1934. március 27.). Quelfek (helyesen: guelfek): a pápaságot támogató, főleg kereskedőkből és iparosokból álló politikai párt Itáliában a 12-14. században. Az invesztitúra-harcban szemben álltak a nagy olasz arisztokrata családokat tömörítő és a német-római császárt támogató párttal, a ghibellinekkel. KMFGI Lászlóffy Mihály levelei. 23. levél, Boleszny Antalhoz, a félegyházi gimnázium igazgatójához (1934. május 11.). Uo. 7. levél, Feuer Jánoshoz, a Félegyházi Közlöny szerkesztőjéhez (1934. április 18.). Uo. Uo. 23. levél, Boleszny Antalhoz, a félegyházi gimnázium igazgatójához (1934. május 11.). Dr. Tóth József polgármester, a két világháború között a helyi politikai élet ismert szereplője, az 1920-as években a Félegyházi Közlöny, majd a Félegyházi Hírlap szerkesztője. 1929-1936 között Félegyháza polgármestere, majd a város országgyűlési képviselője. Iványosi-Szabó Tibor (szerk.), 1985, 556. o, 559. o.
