Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KEMÉNYNÉ PINTÉR ILONA: ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS DUNAPATAJON AZ 1919-ES VÉRENGZÉS 20. ÉVFORDULÓJÁN

A gyűlés résztvevői abban állapodtak meg, hogy másnap reggel 6 órakor ugyanitt gyülekeznek, és együtt mennek majd a sorozóbizottság elé. A határozat megszületése után a tömeg oszolni kezdett, de ekkorra odaérkezett a vörösőrség néhány tagja, akik - egyesek szerint - a tömegbe akartak lőni. Lövésre nem került sor, de a felbőszült tömeg a vörösőrökre támadt és elvette tőlük a fegyvereket. A fegyverekkel nem haza, hanem a csendőrségre mentek, és a csendőröket is lefegyverezték. A sorozóbizottság 19-én reggel megjelent Dunapatajon, de rövid idő múlva elhagyta a községet. Ekkorra már nemcsak az volt ismert, hogy a lakosság szervezkedik a sorozás ellen, hanem annak is híre ment, hogy a piacon kora reggel kis híján agyonverték a direktórium két tagját. Miközben a lakosok a sorozóbizottságot keresték, egy ordasi kocsi vágtatva jött segítséget kérni azért, mert - mint mondták - a Géderlakon levő tüzérség megtámadta Ordas községet. A várakozók közül sokan kocsira ültek, és indultak Ordason keresztül a géderlaki határ felé, ahol már a felfejlődött vöröskatonaság golyói fogadták őket. A harcban két dunapataji és egy ordasi lakos megsebesült, a vöröskatonáknak pedig több sebesültjük mellett egy halottjuk is volt. Amíg Ordasnál folyt az ütközet, a Dunapatajon maradt tömeg a községházához vonult, elfogta és fogdába zárta a direktórium ott lévő tagjait. A tömeg ezután új elöljárókat követelt, mire megválasztottak egy 7 tagból álló bizottságot, amelynek tagjai - Váradi István, Benke Sándor, Kovács S. József, Koller B. Sándor, Keserű Sándor, Schukkert Lajos és Csaba József - csak ideiglenes jelleggel vállalták a megbízatást. Kevéssel ezután felhívás érkezett a dunaszentbenedeki tüzérparancsnokságtól, hogy a géderlaki harcokban elesett tüzér halottért és a sebesültekért cserébe küldjön a község túszokat. Ha nem teszi, délután 3 órakor lövetni kezdik a községet. A tüzérség részéről érkezett küldöttséghez a direktórium még szabadon levő tagjait és az ütközetben megsebesült polgárokat küldték tárgyalni. A tárgyalás során kiderült, hogy a géderlaki ütközet előzménye az volt, hogy néhány ordasi lakos felfegyverkezve, kocsin bevágtatott Géderlakra, és elkezdett lövöldözni a vöröskatonákra. A lövöldözés után a leggyorsabb hajtással Dunapatajra mentek „segítségért". Mikor a tárgyaló tüzérparancsnok megtudta, hogy a patajiakat félrevezették, sajnálatát fejezte ki, és szabadon bocsájtotta a túszokat. Az ordasi ütközet így békés véget ért volna, ha a közben futárokkal segítségül hívott Szakmar szállásbeli lakosság Patajra nem érkezik. A jövevények megtöltötték a községháza előtti teret és utcát. Ásóval, kapával, kaszával, fejszével voltak felfegyverkezve. Követelték, hogy Dunapataj népe is fegyverkezzen, és induljanak a dunaszentbenedeki tüzérség megtámadására és lefegyverzésére. Két nap múlva, június 21-én meg is indultak a dunaszentbenedeki tüzérség ellen. Gallina Zoltán uradalmi intéző tervezte meg a támadást: megszervezte a böddbakodi cselédséget, hogy míg a dunapatajiak Ordason keresztül támadnak, addig ők először Bödd felől a géderlaki vörösőrség ellen mennek, és az ő lefegyverzésük után indulnak Dunaszentbenedekre. A terv bevált, a támadással tárgyalóasztalhoz ültették a tüzérparancsnokságot.