Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KEMÉNYNÉ PINTÉR ILONA: ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS DUNAPATAJON AZ 1919-ES VÉRENGZÉS 20. ÉVFORDULÓJÁN

A támadók a dunapataji és a géderlaki jegyzőt küldték tárgyalni, feladatuk az ágyúk békés átadásának elérése volt. De mire a két jegyző Dunaszentbenedekre ért, a tüzérparancsnokság elmenekült a helyszínről, a vezetők nélkül maradt tüzérlegénység pedig megadta magát. Ezzel a támadók kezére került 2 db 15 cm-es és 2 db 10 cm-es ágyú, valamint 6-6 ló szertárral, teljes felszerelésű kocsikkal. A két nagyobb ágyút Dunapatajra, a 2 kisebbet Kalocsára vitették. Az ágyúk megszerzése után szervezték meg Dunapatajon az ún. ellenforradalmi alakulatot. Ez abból állt, hogy osztagokat alakítottak és vezetőket választottak: vitéz Benke Sándor városparancsnok, Pintér József városparancsnok-helyettes, Horváth Z. József, Városi Gyula, Mráz Lajos, vitéz Taba G. János, Vendég József és Váradi János századparancsnok lett. 22- én, vasárnap reggel telefonüzenet jött arról, hogy két páncélautó érkezett Soltra, ahol az ellenforradalmárok közül sokakat elfogtak, és többeket fölakasztottak. A patajiak, hogy az autók bejutását akadályozzák, a védgáttöltést két helyen mélyen átvágták, valamint kivágták és keresztbe fektették az út menti jegenyefákat a töltés alatti hartai úton. A két zsákmányolt ágyút a község Harta felé eső részére vitték. Próbalövéseket adtak le: egyet a Harta községből a védgátra kifutó páncélautóra, egyet egy másik autóra, amely szintén a védgáton haladt Dunapataj felé. A lövések az autók elé csapódtak, ami visszafordulásra késztette őket. Egy ágyúgolyó a hartai községháza udvarára vágódott be, ahol éppen akasztani készültek. A pataji ellenforradalmi alakulat ezalatt Harta felé vonult. Előrenyomulásuk eredménye az lett, hogy a vörösök elhagyták a községet. 23- án, hétfőn a Hartán lévő patajiak a vörösök túlereje miatt a kora reggeli órákban kénytelenek voltak hátrébb húzódni. Az ágyúkat is vissza kellett vonni a község alá. Déli 12 órakor Szamuely Tibor telefonált, hogy „amennyiben a község lakossága egy órán belül a fegyvert le nem teszi és magát meg nem adja, felgyújtatja a községet, a lakosságot pedig az utolsó csecsszopóig kiirtatja". Gyenizse Antal volt a telefonügyeletes, ő továbbította az üzenetet az ellenforradalmi alakulat vezetőségéhez, és kihirdettette a polgári iskola helyén lévő üres térségen összegyűlt lakosoknak is. A válasz az volt, hogy a fegyvert ki ne adja senki a kezéből. Szamuelynek egy Hartára belőtt ágyúgolyó válaszolt. Röviddel később elkezdődött a küzdelem. A pataji frontvonal 4 órával később teljesen felbomlott. A község utcáit lovasok járták, kiabálva, hogy meneküljön mindenki. Hogy a 63 halott közül a lelkészlak melletti fákra felakasztottakon kívül hányan lettek még a megtorlás áldozatai, nem lehet pontosan tudni. A halotti anyakönyv bejegyzései alapján az valószínűsíthető, hogy kb. 20-25-en - ennyien haltak meg lakóházakban vagy azok közvetlen közelében -, vagyis kb. ugyanennyien halhattak meg harc közben. Az ünnepség Ezekre a napokra emlékezett a község 1939. június 18-án. A szervezőmunkát Csilléry Ferenc vezetőjegyző irányította. O maga nem volt részese az eseményeknek, nem is lakott még akkor Dunapatajon, de elfogadta és ápolta az áldozatok kultuszát. Felterjesztéseiben időről időre hivatkozott rájuk, amikor a község számára