Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

A törvény általános indokolásában megállapította, hogy az igazságszolgáltatás „mai állapotában a gyors és hatályos megtorlás követelményeinek kielégítő mértékben eleget tenni nem képes. Altalános a panasz, hogy a büntető bíróságok túl vannak terhelve, s emiatt a bűncselekmények megtorlása nem történhetik azzal a gyorsasággal, amely szükséges ahhoz, hogy a büntetés a bűncselekményt nyomon kövessé". Ezért „a bűnvádi per menetét kell a kisebb jelentőségű, de tömegesen előforduló ügyekben egyszerűbbé, kevesebb szakból állóvá és ezzel gyorsabbá tenni". A kitűzött célt a törvény az előkészítő eljárás megrövidítésével és az egyesbíráskodás kiterjesztésével kívánta elérni. Ennek érdekében az 5. § feljogosította az ügyészséget a nyomozás teljesítésére, melynek során tett intézkedései ellen a törvényszék vádtanácsához lehetett előterjesztéssel élni. Az indokolás szerint ennek révén a királyi ügyészség közvetlen eljárásával szerezheti meg azt a tájékozódást, amely „nélkül a vádemelés kérdésében megnyugvással határozni nem tud". Azok a tapasztalatok, amelyek a gyorsított bűnvádi eljárás szabályainak alkalmazása során felmerültek, ezt a felfogást megerősítették. A jogalkalmazók a Gyorsított bűnvádi perrendtartás (Gybp.) „szabályainak a bűnvádi eljárás körében általánosítását szükségesnek jelezték és javasolták, másrészről pedig a királyi ügyészség közvetlen nyomozó tevékenysége ellen komoly panasz nem merült fer. Azonban a vádhatóság „ily tevékenysége egyéb feladatai mellett csak kivételes lehet", mert „személyzetének oly mértékű szaporítása, amely mellett minden nyomozást a királyt ügyészségek tagjai teljesíthetnének, leküzdhetetlen pénzügyi nehézségekbe ütköznék, de nem is volna szükséges." Az indokolás megállapította, hogy a nyomozások nagy részét a rendőri szervek végzik, s közreműködésük az eljárás kezdő szakában nem is nélkülözhető. Viszont szükséges, hogy az „ügyészség irányító jogköre minél teljesebb mértékben érvényesüljön". Ha fokozódik a közvetlen befolyás a nyomozásokra, megnyílik a lehetősége annak is, hogy az ügyészség „kellő időben érvényesíthesse azokat a szempontokat, amelyeket adott esetben a vád emelésénél irányadóknak tart". Ennek eredményeként el lehet kerülni a nyomozásoknak az előkészítő eljárás elhúzódását eredményező gyakori kiegészítését is. A törvény 6. §-a a legalitási elvet áttörve utat nyitott az opportunitás érvényesülésének. Ha az eljárás kizárólag a 2. §-ban meghatározott, a törvény életbelépése előtt elkövetett bűncselekmények (testi sértés, lopás, sikkasztás, csalás büntette, ezekkel kapcsolatos orgazdaság, illetve bűnpártolás) miatt folyt, akkor az ügyész főügyészi hozzájárulással a nyomozást akkor is megszüntethette, ha „meggyőződése szerint a cselekmény igen csekély jelentőségű, a közérdeket számba vehetően nem sérti, és a terhelt egyénisége s életviszonyai, különösen pedig a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátételére irányuló törekvése alapot nyújtanak arra a reményre, hogy az eljárás megszüntetése a terheltet újabb bűncselekmény elkövetésére ösztönözni nem fogja". Az opportunitás érvényesítési lehetőségét az indokolás azzal magyarázta, hogy e nélkül az ügyészség helyzete csak igen kis mértékben javulna. így módot kellett adni arra, hogy az addigi törvényes okokon felül az ügyészség „akkor is mellőzhesse a vádemelést, amikor azt a közérdek nem okvetlenül kívánja. Csak ily módon látszik elérhetőnek, hogy az oly régi ügyek tömegétől, amelyek a közérdeket számba vehe-