Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

tőén nem sértik, a büntető igazságszolgáltatás szervei körülményesebb eljárás nélkül megszabaduljanak és munkaerejüket a jelentős bűnügyek gyors elintézésére fordíthassák". Arra nézve, hogy valamely bűncselekmény a „közérdeket mikor érinti számba vehetően, általános elv fel nem állítható". így az „eset körülményeihez képest lehet csak megállapítani, vajon a megtorlás elmaradása milyen hatást gyakorolna a társadalom érdekeire és a közfelfogásra". Azonban annak biztosítására, hogy az opportunitás alkalmazása a „legnagyobb körültekintéssel, a lényeges szempontok minden irányú mérlegelésével és a közérdeknek teljes megóvásával történjék', szükségessé vált a főügyészi hozzájárulás kikötése. A törvény 8. §-a a gyors eljárást kívánta biztosítani azzal, hogy „tettenkapás" esetén az ügyészség a terheltet nyomozás nélkül, vádirat mellőzésével, három napon belül a törvényszék elé állíthatta tárgyalás végett. Ilyen esetben a tanúk, szakértők megidézéséről, elővezetéséről az ügyész gondoskodott, a főtárgyaláson pedig a vádat szóban terjesztette elő. Ha vádemelésre került sor, akkor a 2. § szerint a törvényszék egyesbíróságként járt el, amennyiben a vád tárgya a fent már említett bűncselekmény elkövetése volt. Az ilyen ügyekben a vádiratnak csak a Bp. 255. § 1. és 2. pontjaiban megjelölt adatokat (a terhelt nevét, annak megjelölésével, hogy fogva van-e, és a vád tárgyává tett bűncselekmény megjelölését) kellett tartalmaznia. A 10. § a vádirat elleni kifogást kizárta. A 12. § lehetőséget adott a tárgyalásnak a törvényszék székhelyén kívüli megtartására, ha ezzel - a közlekedési viszonyokra, a kitűzendő ügyek vagy a megidézendők nagy számára, illetve más fontos körülményre tekintettel - a bűnügyi költséget, s a megidézettek időveszteségét lényegesen lehetett csökkenteni. Az 1921. július 15-én kihirdetett törvény hatálya eredetileg három évre szólt. A kedvező tapasztalatokra figyelemmel azonban az 1924:XVII. tc. 6. §-a az alkalmazhatóságát meghosszabbította. (A törvény hatását a későbbiekben a büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1928:X. tc. indokolása akként méltatta, hogy „az 192LXXIX. tc-nek a bűnvádi eljárást egyszerűsítő és gyorsító rendelkezései megszüntették azt a szomorú állapotot, amelybe az első fokú büntető bíróságok kerültek a háború, a forradalmak és az azokat követő rendkívüli viszonyok következtében".) Az ügyészség számára azonban az előnyökön túl e törvény alkalmazása terhet is jelentett, mivel a székhelyen kívüli és a megnövekedett számú, egyes bírák által tartott tárgyalásokon el kellett látni a vádképviseletet."

9 * A rendkívüli körülmények miatt évekig szünetelt, illetve akadozott statisztikai adatszolgáltatás 1921-ben vált ismét teljessé. Ebben az évben, majd 1922-ben 67 843, illetve 82 385 törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyben került sor nyomozásra. Ezek az eljárások az adott években 86 760, illetve 122 435 főt érintettek. A bűnügyek nagy többségét a lopások és testi sértések tették ki. 119 MOL K. 579. 561. cs. Pécsi főügyész 468/1922. fú.