Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

mellőzte azokban az esetekben, amelyekben az a Büntető perrendtartás (Bp.) szerint kötelező volt, valamint nem állította vissza az esküdtbíróságok működését sem. A 15. § kötelezte az ügyészséget a korábban kiszabott, de nem foganatosított szabadságvesztések haladéktalan végrehajtására, ha „az elítélt szabadlábon maradása a közrendet vagy közbiztonságot veszélyeztetné". Az e jogszabályt kiegészítő, ugyanakkor kihirdetett és azonnali hatályú 4039/ME. rendelet 1. §-a gyorsított bűnvádi eljárást rendelt „a tanácsköztársaság szervei, közegei és megbízottai felett, akik hatósági jogkört bitorolva vagy színlelve, a büntető törvényekbe ütköző cselekményt követtek el" továbbá azok ellen, akik „a tanácsköztársaság megalapítása, fenntartása vagy visszaállítása érdekében" bűncselekményeket valósítottak meg, tekintet nélkül arra, hogy cselekményüket e jogszabály életbelépése előtt vagy után követték el.

5 A 4. § előírta, hogy az e bűncselekménnyel gyanúsított személyeket - jogorvoslat lehetősége nélkül - kötelezően letartóztatva az ügyészség elé kell állítani A 7. § kimondta, hogy „alakszerű nyomozó eljárásnak nincs helye", az államügyészség pedig a vizsgálóbírót megillető jogkört gyakorolja. Az ügyész bármely rendőri hatósággal közvetlenül rendelkezhetett, intézkedései ellen perorvoslatnak helye nem volt. Mihelyt az ügyészség a „tényállást kellően felderítve" látta, vádindítványt nyújtott be. Az ügyész feladata volt a tárgyaláshoz szükséges bizonyítékok előteremtése. A tárgyaláson hozott döntés ellen rendes perorvoslatnak helye nem volt. A ítéletet a föállamügyészhez kellett felterjeszteni, aki azt átvizsgálta, majd az igazságügy-miniszternekjelentést tett. Indokolt esetben a Bp. szabályai szerint újrafelvételi vagy a jogegység érdekében való perorvoslatot kezdeményezhetett. A 17. § rögtönítélö bíráskodást is hirdetett a legsúlyosabb bűncselekményekre (pl. gyilkosság, rablás, gyújtogatás), amelyek esetén a 9550/1915. IME. rendelet előírásait kellett alkalmazni. Ennek megfelelően a hihetetlen mértékben megromlott közbiztonság helyreállítására a következő hónapokban az ország területének jelentős részére az egymást követő igazságügy-miniszteri rendeletek sorra hirdették meg a statáriumot.

6 A Friedrich-kormány 1919. november 13-i 5499/ME. rendeletével visszaállította - az 5483/1914. ME és a 12 001/1914. IME. rendeletek alkalmazására utalással - az előzetes sajtóellenőrzést is. A jogszabály mellékletét képezte a Budapesti Államügyészség vezetőjének szeptemberi hirdetménye, mely a továbbiakban mérceként szolgált e feladat ellátása során. Eszerint „nemcsak olyan közlemény tilos, amely a büntető törvényekbe ütközik, hanem tilos az olyan hír közlése is, amely a lakosság körében nyugtalanságot vagy izgalmat kelthet". (A cenzúrát később az 1921. december 10-én kiadott 10 501/ME. rendelet szüntette meg.)

7 5 RT. 1919. 651-656. o. 6 Uo. 1127. o., 1148-1153. o. Az igazságügy-miniszer rendeletei a rögtönbíráskodás kihirdetéséről az egyes törvényszékeknél: pl. az augusztus 19-én kiadott 38 039. Budapest, Pestvidék, Balassagyarmat, Eger, Ipolyság, Kalocsa, Kecskemét, Székesfehérvár, Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza, Szatmárnémeti, Győr, Komárom, Sopron, Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg, Beregszász, Kassa, Miskolc, Rimaszombat, Sátoraljaújhely, Gyula, Kaposvár, Nagykanizsa, Pécs, Szekszárd, Szeged területére, majd a novemberben megjelent 42 361, 42 362, 43 187. rendeletek. 7 Uo. 874-875. o.; MOL K. 579. Igazságügy-minisztérium. Általános iratok (a továbbiakban: K. 579.). 1077. cs.