Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: A VÁROSI MÉSZÁRSZÉK ÜZEMELTETÉSE KECSKEMÉTEN A XVI-XVII. SZÁZADBAN

teszi, hogy a város folytatta juhászatát. Bár a nyájban lévő juhok számának alakulásáról hézagosabbak adataink, több fontos támpont áll rendelkezésünkre. A juhászat fontosságának növekedését jelzi, hogy a hetvenes évek derekára számottevően bővült a nyájban lévő juhok száma: „Anno 1675. die 1. Novembris. Bíró János uram föbíróságában, Dallos István adószedő bíróságában Sz. Dömötör napkor Vak Istók nyájjuhász eleiben olvastam az város juhait, volt szám szerint 1.830, id est ezernyolcszázharminc." A fejlődés íve azonban hamarosan megtört. A kóbor csapatok rablásai miatt, majd a törökellenes háborúk miatt egyre reménytelenebbé váló években, évtizedekben számuk erősen változott. „Váras juha anno 1690 [tavaszán] nro. 564. Bárány nro. 242. A fejőn fiatlan és hasas volt nro. 43. "

44 Ez a szám az őszre így alakult: „Szent Demeter napkor váras juha ment ki juhász eleibe in genere nro. 757 bárányokkal együtt."

45 Igen tanulságos, miként alakult az állomány és annak öszszetétele a következő években, amikor a háborús színtér egyre távolabb került a várostól: 1692-ben ,ßzent Királyi Pál uram főbíróságában és Máté Kovács uram adószedő bíróságában levő juhoknak száma, melyeket őkegyelmek eleibe adtak, fias juhot adtak élőmbe 255, fiatlan juhot adtak 39. Toklyót kossal együtt 369. Bárányt 260"

46 ,^4nno 1693. die 17. Mártii. Attam az ellető juhász eleiben ellő juhot nro. 430 [...] Attam Sinkó toklyópásztor eleiben 646 toklyót, kost s ürüt."

41 A következő évek további bővülést jeleznek: 1695. március 31-én „Az nyájjuhász számot adván, adtunk viszont eleibe nro. 1.022 juhot"

48 A közállapotok javulásának hatására a folyamat nem tört meg, így „Anno 1696. die 31. 8-bris. Az nyájjuhász eleibe ment juh nro. 1.889, báránnyal együtt." Az állomány hasonló maradt a következő években is: 1703-ban pedig ,^Az juhok száma: kosok, ürük, toklyók 1066, fias juhok 449, bárányok 382 "

49 Az éves konvenciókban sorra fellelhető a fejősjuhász, a kos-pásztor és az isztrongahajtó járandósága. Tehát a fenti néhány adatsor alapján egyrészt kockázat nélkül megállapíthatjuk, hogy a század egészében folyamatosan tartott a tanács, vagy ahogyan általában fogalmaztak: a város juhnyájat, másrészt az is egyértelmű, hogy a háborús színterek eltávolodása után a juhtenyésztés egyre biztonságosabbá és rentábilissebbé vált. A város juhászatának részletesebb ismertetése azért is vált indokolttá, mivel ebből a magisztrátus a mészárszéken rendszeresen értékesített. „Szent Dömötör napkor altunk az székbíráknak 60 ürüt, lött az ára f. 96, bokra fi 3,20." „[...] a város juhai közül vágatott le 145 kos, ment ki az húsa 132 forintra; faggyúja 178 font = / 14,24.; bőrét bokrát egy-egy forinton, Summa: f. 218,74." „1693. jan. 28. székbíráknak [...] 270 ürüt, juhokkal együtt, párját, gr. 18."

50 A törökellenes háborúk idején a hadseregek ellátása felettébb igénybe vette a környék jószágállományát. Mind az igavonók, mind pedig a húsállatok értéke számottevően megnőtt. A közbiztonság javulásával a közeli és a távolabbi területekről egyaránt hajtottak a varasokba jószágokat. A székbírák 1693-ban készített feljegyzései meggyőző bizonyítékok erre. „Vesenj emberektűi vöttünk 4pár marhát, párja 26 tall." ,jÉrdi emberektűi vöttünk 44 teheneket, bokra 31 forint." ,JComádiban lakó BKMÖL IV. 1508/c. 1690. Derékadó. A hátsó borító belső oldala. Uo. 1675. 260. o. Uo. 1690. Derékadó lajstroma 219. o. Uo. 1693. 220. o. Uo. 1692. A kötet lapjai számozatlanok. BKMÖL IV. 1508/c. 1695. A kötet lapjai számozatlanok. BKMÖL IV. 1508/c. 1696. A kötet lapjai számozatlanok. Uo. 1703. 283. o. Uo. 1673. 214. o., továbbá 1674. 206. o., 1693. 200. és 203. o.