Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: A VÁROSI MÉSZÁRSZÉK ÜZEMELTETÉSE KECSKEMÉTEN A XVI-XVII. SZÁZADBAN
a XVI. század végéről maradtak fenn. Igaz ugyan, hogy még ekkor is csupán féltucatnyi rövid feljegyzést hívhatunk segítségül, de talán túlzás nélkül állítható, hogy ezek viszont már nemcsak több évtizedes létét, hanem annak jogilag is jól körülhatárolt több évtizedes gyakorlatát teszik kétségtelenné. Annak ellenére, hogy a hódoltság első szakaszában Kecskeméten — a török közigazgatás megszervezése után - egy kádi jelen volt, és a század végéig megkerülésével a város igazgatása, főként a jogszolgáltatás csaknem elképzelhetetlen lett, az adatok sora bizonyítja, hogy a mezőváros tanácsa érdemi megszakítás nélkül tovább működött, és a közélet csaknem minden területén ez a testület irányította a közösség életét. 7 E benefícium jogának gyakorlását ezekben a századokban a tanács magának tartotta fenn. Bár nem maradtak ránk teljes terjedelmükben azok a rendeletek, városi statútumok, amelyek a lakosságnak hússal történő ellátását szabályozták, létükre csaknem teljes biztonsággal következtethetünk. Ezt elsődlegesen arra alapozhatjuk, hogy a XVI. század végén létező statútumokra hivatkozva büntették több esetben is azokat, akik a közösség e monopóliumát megsértették. 1596-ban ,JCerekegyházi Mészáros János Barátnak György házánál vágott ő maga szabad akaratjából pénzen eladni tehenet, és birságon maradott. Fizetett dfénárj 124." Ugyancsak ebben az évben ,JJentes György tehenet vág a város tilalma ellen, s azok is bírságot fizetnek, kik belőle vesznek" A tanácsi jegyzőkönyv 1598-ból fennmaradt egyik bejegyzése szerint „Kurtaszék, henteskedés büntettetik." Tehát a tanács folyamatosan őrködött előjogának megőrzésén, és következetesen büntette mind a kurtamészárszéket tartókat, mind pedig azokat, akik ezekről a helyekről vásároltak. Bár ezek az adatokat a háború során eltűnt egykori városi jegyzőkönyvekből másolták ki, és rendkívül tömörek, még így is jól érezhető, hogy ezen konkrét intézkedések mögött sok évtizedes igazgatási gyakorlat, sőt tételesen megfogalmazott rendelkezés állt. Az is nyilvánvaló, hogy a kurtaszék tartását azért kockáztatták meg egyesek, mivel a mészárszék számára megszabott árnál jóval olcsóbban tudták értékesíteni a portékájukat. Tehát a tanács azért élt következetesen monopol jogával, mivel ez számottevő hasznot biztosított a közösség számára. Nem tudjuk, hogy a város mely pontján hozták létre a mészárszéket, de feltételezhetjük, hogy ekkor is a város központjában lehetett, miként a XVII. század vége felé. A jószágok levágásának helye, a „vágóhíd" viszont a város nyugati részén volt, amire a következő évszázadban többször történt utalás. Ennek egykori helyét, emlékét a mai Vágó utca őrzi. A húskimérő hely méretére, forgalmára - a lakosság létszámán túl - részben a személyzet alapján, részben pedig a vágásra felvásárolt marhák számából következtethetünk. 1596-ból két ilyen feljegyzés is fennmaradt: „...vettünk 23 darab marhát a mészárszékre, melyeknek árából még adósak vagyunk 50 j[oúnt]-tal. [...] Ismét 70 darab marha a mészárszékre...". Nem árt utalni arra, hogy a viszonylag széles körű kereslet méretét érzékelteti, hogy - miként korábban idéztük - egy távolabbi falunak, Kerekegyházának mészárosa igyekezett itt a tilosban haszonra szert tenni. Ugyancsak a mészárszék fenntartásának régi, akár évszázados gyakorlatára következtethetünk a személyi feltételek kialakítása alapján. Az állatok vágását, a hús és a faggyú kimérését két mészáros végezte. 1597-ben „Mészáros legények egy bitang marhát levágtak, a nélkül, hogy tudták volna, hogy ilyen." A bitang marhák levágásakor legalább két olyan legény tévedéséről értesülünk, akiket a tanács folya7 HORNYIK János, 1861. II. k. 151-165. o. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2008. 14-80. o.
