Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - SÓBER PÉTER: A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965)
javítani kell, küzdeni kell a társadalomban meglévő előítéletek ellen stb. Arról, hogy mindezt hogyan, milyen módon valósítsák meg, egyetlen mondatot sem találunk a jelentésben. Pár évvel később, egészen pontosan 1968 júniusában az MSZMP KB állásfoglalást adott ki „A cigány lakosság helyzetének javításával kapcsolatos egyes feladatok végrehajtásának tapasztalatairól" címmel. 18 Ez az állásfoglalás lényegében az 196l-es párthatározat végrehajtását, annak helyzeti viszonyait kívánta bemutatni, azt, hogy milyen eredmények történtek a cigánykérdés javítása tekintetében az eltelt hét évben. Azt mondhatjuk, hogy a pártvezetés egészen reálisan látta a cigányság integrálásnak problémáit. Integrálást kell mondani, hiszen a cél nyilvánvalóan ez lett az 1961. évi határozat óta. Megállapítást nyert, hogy az előítéletek semmit sem csökkentek, de a párt tisztában van azzal, hogy „a cigányok átnevelése, elmaradottságuk, több évszázados káros szokásaik, magatartásuk megváltoztatása az anyagi feltételek mellett is hoszszú, türelmes munkát kíván" 19 Mindebből világosan látszik a kommunista párt és ideológia azon törekvése, hogy új embertípust, a szocialista embertípust kialakítsa, még a romákból is. A szocialista politikusok a legfontosabbnak a munkába állást és a termelőmunkában való részvételt határozták meg. Ezen a téren is van változás a jelentés szerint, ez azonban nem kielégítő. Még mindig javítani kell a cigányok munkába való bekapcsolódásának lehetőségeit. Ennek azonban több akadálya is van. Egyrészt sok a szakképzetlen cigány férfi és nő, akiket a vállalatok nem tudnak, és igazából nem is akarnak alkalmazni, másrészt a nehéz fizikai munkát nem bírják még a férfiak sem. A fiataloknál pedig nincs meg a szükséges iskolai végzettség ahhoz, hogy szakmát tanuljanak. A jelentés szerint a munkamorál sem javult a kívánt mértékben. Sokan csak annyi ideig dolgoznak, amennyi a családi pótlék megszerzéséhez szükséges, aztán kilépnek a munkahelyről. Ezért aztán a vállalatok zöme nem is akarja őket visszavenni, ha újra munkára jelentkeznek, hiszen megbízhatatlannak gondolják az ilyen embereket. A mezőgazdaságban dolgozók aránya nagyon csekély. A cigány nők munkába állítása pedig a családi körülmények miatt még nehezebb, szinte lehetetlen. A cigánytelepek felszámolását és a lakáshelyzet megoldását, vagy legalábbis javítását segítette az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és az OTP. A kormány a 2047/1967. számú határozatában pénzkeretet biztosított lakásépítésre, amely évente 800 lakás felépítéséhez járult hozzá. 1965-197 között 2170 ház épült, így a telepeken élő cigányok 1,3%-a jutott lakáshoz, ami nyilvánvalóan nagyon kevés, hiszen az évi 800 lakás építése mellett 70 évnyi idő kellene a telepek felszámolásához. Az addigi építési ütem csak a természetes szaporulat igényeit tudja kielégíteni. Ez a jelentés is rendkívül realistának mondható, hiszen elismerik, hogy „az előirányzott ütem tartásához, illetőleg fokozásához a szükséges feltételek [...] hiányoznak. Állami bérlakások juttatásának a lehetősége rendkívül korlátozott." 20 18 MEZEY Barna (szerk.), 1986. 243-250. o. Az MSZMP K.B Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása. 19 Uo. 243. o. 20 Uo. 245. o.
