Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

A fejős juhász legfőbb segítője a kisbojtár, más néven az isztrongahajtó volt. Erre a munkára legtöbbször gyereket alkalmaztak. Elnevezése egyértelműen a fejesnél történő közreműködésére utal. 1662-ben „Az isztrongahajtó Jancsinak béri f. 7, egész ruha." 1671-ben részletesebben ismertetik konvencióját: „Isztronga hajtónak fi. 2, egy imegh és egy lábbeli, egész ruha. Solulio: attam egy süveget, bériben d. 60, attam egy ködment és egy nadrágot, item egy gatyát és inget, egy szürcsuhát, bériben tíz sing vásznat adtam, d. 82." 1684-ben „Isztrongás Petit esztendeigh in f. 6, egész ruha" fejében fogadta fel a város. A juhászaton belül az év kisebb részére korlátozódó munka más területeken is felmerült. A fialás minél rövidebb időre történő korlátozása végett a nyár derekán a kosokat különválasztották és öregedő emberekre, kospásztorokra bízták őrzésüket. 1674-ben „Fejes Máténak kosok őrzéséért n. 262, fizettem f. 7" Két évvel később ezért a munkáért 7 forint és 36 dénárt kapott. Az őrzés általában október végéig tartott. A szerződtetés általában júliusban történt. „Anno 1694. die 11. Julii. Fogadtuk meg kos pásztornak Molnár Jánost és Demjén Istvánt úgy, hogy eő kegyelmeknek az öreg kosoktúljárjon két-két poltura, az bárányoktul egy-egy poltura."

268 Ugyancsak néhány hónapra korlátozódott a kimustrált juhok őrzése, amelyeket a vágás előtt a jobb legelőkön feljavítottak: 1663-ban „Farkas juhásznak fizettünk az meddü juhok őrzésétül tall. 2."

269 Talán nem árt arra utalni, hogy a város gyakorta saját nyájából emelte ki azokat a jószágokat, amelyeket a sarcoló katonáknak és a „discretiot" mindenkor elváró hivatalnokoknak adott. Ezért ezt időről időre kiegészítették a beszedett dézsmabárányokkal és több esetben anyajuhokat is vásároltak a város gazdáitól. 1685. december 5-én „Juhokat város számára vettünk tall. 25." 1687 márciusában: „Amely háromszáz és 13 juhokat vettünk váras számára, fizettünk azoknak árokban...".

270 A város juhászatának eddig megismert adatai alapján azt mondhatjuk, hogy feltétlenül vetekedett a tucatnyi leggazdagabb adózó állományával. A békés évtizedekben tapasztalható megállapodott, kiegyensúlyozott gazdálkodásról egyik esetben sem lehet beszélni. A város gazdálkodásának ezt a területét azért érdemes főbb vonásaiban ismertetni, mivel ez alapján fel tudjuk mérni, hozzávetőlegesen milyen eredményt, milyen hasznot hozhatott mind a város kasszájába, mind pedig a jobb módú gazdák konyhájára a juhok tartása. Az ekkor általánosan tenyésztett magyarjuh egyik kiváló adottsága az igénytelenség mellett az volt, hogy a laktációs ideje hosszú volt, az év jelentős részében fejhették. A bárányok elválasztása után egészen októberig tejeltek az anyajuhok. A tömegesen kifejt tejet eredeti formájában ritkán értékesítették, mivel a várostól távol tartották az anyajuhokat. A gazdák - a teheneken kívül - saját használatukra minden bizonnyal hagytak a házuknál néhány juhot a háztartáshoz szükséges tej biztosítására. A pusztákról lényegesen könnyebb volt szállítani a terméket túró és tejföl formájában a városba. Egy 1666-ból maradt feljegyzés egyértelművé teszi ezt a gyakorlatot: „Az moly nyaralóról gömölyét hoztanak Szűcs Istvánék."

271 A falkában juhot tartó 13 gazdát név szerint felsorolják, és jelzik annak - a falkában juhot tartó négynek a nevét is, akiktől nem vásároltak. A behordott gömölyéböl azután egy IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1985/c. 325-348., ill. 1996. 154. Uo. 343-344. BKMÖL IV. 1508/c. 1684. 5-19., ill. 1686. Török adó, 202. BKMÖL IV. 1510/i. 1640-1707. Töredékek, 55.