Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN
óta igyekezett részben statútumaival szabályozni a legnagyobb létszámú haszonállatok tartását, részben pedig szigorú büntetésekkel távol tartani a gazdákat és a juhászokat a különféle kártételektől. A legelső írott emlékeink a XVI. században keletkeztek: 1592-ben „Kürti Miklós fizetett 6 forint bírságot azért, hogy juhait a Nyírben találták a város végzése ellen." „Hanga Péter Nyírben mint tilalmas legeltetésért fizetett 3 f. 50 pénzt." „Hangyás Péter 3 f. 30 dénárt fizetet ugyan Nyíri tilalmas legelőért." 249 A főbíró számadáskönyvében évről évre tucatjával található a juhászokra kiszabott büntetés. Ezekből csak egy-két példát idézünk. 1671. július 9. „Az tilalmasból behajtott jószágok bírsága az csőszökén kívül tészen fi. 24." „Egyszer is másszor is az kit az tilalmastól fizettenek juhászokért a csőszökén kívül, tett fi. 33." 250 Mivel a visszaélések és szabálytalanságok egyre több területen és igen gyakran előfordultak, 1673 januárjában a kecskeméti tanács egy átfogó rendelet meghozásával kísérelte meg a további kihágásoknak elejét venni. A nagyobb nyomaték kedvéért nem is egyszerű tanácsi határozat mellett döntöttek, hanem az ún. fogott bírák intézményét hívták segítségül. Ez annál inkább indokolt volt, mivel a környező települések hasonló gondokkal találták magukat szemben, és később ők is hivatkozhattak a közösen meghozott döntésekre. Bár a statútum szövegét már Herman Ottó közölte, nem felesleges itt is közreadni, mivel a korabeli jogszokásokra, viszonyokra több apró részlet rávilágít. „Anno 1673. die 18. Januarii. Minthogy az kecskeméti juhászoknak sok rendbéli szokásul vett rendetlen cselekedetek, tolvajlások és mód nélkől való pecsenyézésekkel való károsétások származik az juhos gazdájok ellen, mindeneknek eltávoztatására ilyen rendek szabattak az juhászoknak. 1- mo. Elsőben is, s mindeneknek előtte, minthogy tehetsége szerént az juhos gazda kiküldi az élést a juhásznak, s azonban pedig valamely nyavalyáira képest olykor el is esik az juhok közöl. így, ha az juhász magának pecsenyét mettsz, az juhos gazda szabadon megvehesse az árát az juhászán. 2- do. Az juhász csak katonával ne okozzon, hanem az bőrt füllel szarvval és pofáján való bélleggel együtt adgya és küldgye számon haza. Azonban pedig az mely bőrt katona által elvittnek mond lenni a juhász, azt is bizonyságokkal állétsa, ha pedig ezen kívül cselekszik, számadatlannak mondatik, és ez iránt is a juhász magájéból tegyen eleget az gazdának. 3- tio. Ha az juhász faggyút nem küld haza a gazdának, ez iránt is az gazda elesendő juhainak számokhoz képet szabadon juhászának bárányaiból tehessen eleget magának. 4- to. Minthogy ez is kiváltképpen való károkra ismertetik az juhos gazdáknak lenni, hogy az elletöröl való kihajtáskor a juhos gazda a bárányokat juhásza eleiben billegésen számlálván, az nyírásra midőn az juhász behajt, akármennyi héja légyen is az bárányoknak, csak számadatlannak tartja. Ezért ebbéli egyenetlenségek eltávoztatására erre vigyázzanak, s kötelesek is maradnak az juhászok ezentúl, hogy az olyatén bárányokról is minden imide amoda való mutoIVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 32-33. BKMÖL IV. 1510/i. 1671-1672. 44. A csőszöket oly formában tették érdekeltté a juhászok fegyelmezésében, hogy a kiszabott büntetés harmadát a vétkeseket előállató csőszök kapták. Ebből nem ritkán számottevő visszaélések is keletkeztek.
