Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

gatás kívül számot adgyanak gazdájuknak. Számot nem adhatván pedig rendesen, tehát eziránt való károkról is juhász tartozik zűrzavar kívül gazdájának eleget tenni. 5- to. A hasi bárány bőrökről is tartozik számot adni, nem lehet az is bitanglásban, ha számot igazán nem ad, tűzessen érte. 6- to. Minthogy akármely névvel nevezendő egyébféle kereskedő emberek magok igazságát várossá vagy faluja pecsétes levelével szokta annak rendes volta szerént bizonyétani, ehhez képet annyival is inkább méltónak ítéltük, hogy az juhokat hajtogató juhászok valamíglen városa vagy faluja levelével dolgát nem álléthatja, mindaddiglan tartóztatás alatt legyen, jószágosént valahaiét tapasztaltatik. Defmitio. Valamely juhos gazda erre nem vigyázand, és juhászát ezen rendben figyelmesen meg nem tartja, ki az juhászoknak szarvat nevelvén, az rendtartást megviselő juhos gazdáknak is feles kárt hozhatna, az olyan juhos gazdán városunk akkori Ordinarius vagy substitulus főbírája 12 foréntot vehessen engedelem kívül bírságul. Voltának ezen végzésben jelen ezen uraimék: Kőrössy Bubory Balázs, Halason lakos Laktos János és Szabó János. Kecskeméti eskettek pedig: Szabó György, Patay András, Bíró György, Csaba János, Kamarás Ambrus, Farkas Balázs, Szent Királi Pál, Deák Pál, Nagy István, Királi István, Sárközi Pál, Varga Miklós, Oláh János, Tóót György, Barkó Benedek, Tóót Márton, Szabó Bertha. Az juhos gazdák is felesen, ismét az juhászok képében Bab Mihály és Szálai Lukács."

251 A későbbi rendszabások érzékeltetik, hogy ezek a büntetések kevés juhászt tartottak vissza a szabálysértésektől. Egy 1695-ben hozott határozatnak ugyancsak több részlete rávilágít a korabeli gazdálkodás sajátosságaira: „Becsületes tanács és több becsületes Eskütt emberek... végezték a mezei juhászok felől: 1. Senki az telkeket ne merészellye járatni jószága vesztése alatt. 2. Az Szállásokat, és azokon való örökségeket ne pusztítsa. 3. Az juh vagy báránybőröket, ha megdöglik, húsa nélkül haza ne merje küldeni, hanem együtt, hagyatván magának is negyed részt belőle. 4. Az Juh vágásának és pecsenyézésnek hagyjanak békét. 5. Az szegény emberekét a gazdagok helyett le ne merje vágni. 6. Tolvajlásnak úgy az egymás között való cserélésnek juh és bárány sütögetésnek [billegezésnek] békét hadgyanak. 7. Az pusztákat, ki megégeti a mezőket minden jószága el vész tőle."

252 A visszaélések, bárányok, juhok levágása, olykor meglepő méreteket öltöttek: „...maga meg vallya ezen juhász, hogy azon 62 juhok közül 12 ürüt lemetélt pecsenéyének...". Bár a büntetések szigorúak voltak, eredményük kétséges maradt: „Veres Peti és Nagy Istók juhászok [...] mivel is szegény ember juhát megnyúzván, húsát, bőrét eladták, annak okáért ítéltettek erre, hogy keményen páltzákkal verettes251 BKMÖL IV 1510/i. 1672. 2-4. A statútum szövege kisebb eltérésekkel fellelhető a BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstromok, 1672-1673. 161-163. oldalán is. Az első közlés: HERMAN Ottó, 1909. 229. 252 SZABÓ Kálmán, 1986. 138-139. A következő években hozott újabb hasonló rendeletek sem tudták érdemben visszaszorítani a juhászok visszaéléseit.