Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN I. Feltételek, keretek A hódoltság alatti mezővárosok és falvak gazdálkodásával, ezen belül állattartásunkkal a helytörténeti monográfiák - forrásaik adta lehetőségeiknek megfelelően - szinte kivétel nélkül foglalkoznak. Sajnos, éppen a források hézagossága nem tette lehetővé, hogy a szerzők még egy földrajzilag nagyon behatárolt területen belül is a korszak egészéről átfogó képet tudjanak adni, sőt, az esetek többségében csak egykét feljegyzésre alapozva kíséreltek meg az állattartásnak egy-egy szűkebb területéről érdemleges adatokat közölni.' A források viszonylag széles köre révén e korszakról legrészletesebb, legátfogóbb képet a szomszédos Nagykőrösről tudtak eddig a kutatók összeállítani. Első alkalommal Majlát Jolán vázolta fel a szomszédos mezőváros XVIII. század elejéig tartó fejlődését, majd két évtizeddel ezelőtt Buza János vállalkozott arra, hogy a korszakon belül a mezőváros állattartásának egészéről adjon egy áttekintést a „vadszám" és az adózás adatainak felhasználásával. Számára forrásul alapvetően a nagykőrösi nyilvántartások szolgáltak, bár több esetben a kecskeméti adatokat is felhasználta.

2 Nem kérdőjelezve meg vállalkozása eredményeit, látnunk kell, hogy ez a megközelítés nem tette számára lehetővé a rendelkezésünkre álló források szélesebb körének kamatoztatását, illetve a kecskeméti állapotok elemző bemutatását. A hódoltság korával foglalkozók ismételten kénytelenek szembesülni azzal a ténnyel, hogy a XVII. századi állapotokról gyakorta kevesebb forrás áll rendelkezésünkre mint a XVI. századról. Ez nem kis részben a közelmúltban feltárt török adóösszeírásoknak is köszönhető. Több ok idézte elő, hogy írott emlékeink kisebb számban maradtak a hozzánk közelebb eső évszázadról. Ezek közül az egyik, hogy Európában a XVI. századra jellemző gazdasági fellendülés alábbhagyott, és a következő évszázadban a jelentős gazdasági depresszió és a pénzügyi válságok sora nem' A Szeged monográfiájának XVII. századi részét feldolgozó Szakály Ferenc kénytelen megállapítani: „Bár a szegediek marhakereskedelméről a XVII. században szinte egyáltalán nincs adatunk, nyilvánvaló, hogy a lakosság a környékbeli pusztákon továbbra is jelentős marhatenyésztést folytatott." SZAKÁLY Ferenc, 1983. 682. Hódmezővásárhely történetének feldolgozása során a „Török hódoltság kora" című fejezeten belül a szerző megállapítja, hogy a szarvasmarhákra vonatkozóan csak a XVI. századból vannak adatok, a XVII. századi állapotokat az 1670 körüli vaj fejében fizetett adó révén tudta felidézni. Ennek alapján viszont csak arra tudott következtetni, hogy „[...] szinte mindegyik vásárhelyi gazda rendelkezett egy-két szarvasmarhával [...]". KOVÁCS István, 1984. 340. Kiskunhalas hódoltság alatti életét szintén Szakály Ferenc dolgozta fel, aki ugyancsak komoly gondokkal küzdött a korszak bemutatásával a források hiányosságai miatt. Lényegében a század legvégén keletkezett összeírás alapján és néhány egyedi esetre vonatkozó adat segítségével tudta a XVII. századi állapotokat érzékeltetni. SZAKÁLY Ferenc, 2000. 303-354. 2 MAJLÁT Jolán, 1943., ill. BUZA János, 1984.