Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA: ADALÉKOK AZ 1950-ES ÉVEK „IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSÁNAK" TÖRTÉNETÉHEZ

látásügyi Minisztériummá szerveződött. A miniszter hatásköre a készletgyüjtés, a készletgazdálkodás és az ármegállapítás legfelsőbb irányítására terjedt ki. A vármegyékben közellátási kormánybiztosságok (élükön főispánokkal), felügyelőségek, törvényhatósági közellátási bizottságok működtek, helyi szinten alispánok, polgármesterek, községi elöljárók foglalkoztak az ellátatlanok nyilvántartásával, a beszolgáltatás irányításával és a készletek szétosztásával.

2 A gazdasági rend büntetőjogi védelme céljából a háború alatt kibocsátott jogszabályok közül az 1941. évi X. tc. beszélt először közellátási bűncselekményekről, vétségnek vagy bűntettnek minősítve azokat. A vétséget elkövető személyt, aki az ország közellátásának érdekét veszélyezteti azzal, hogy termelőeszközeivel nem a rendeletekben előírt terményt, avagy nem megfelelő mennyiséget állít elő, készleteit a forgalomba hozataltól visszatartja, nem megfelelő módon használja fel, vagy épségéről nem gondoskodik, készletét eltitkolja, a rendelkezés ellenére elidegeníti, felhasználja, illetve megsemmisíti, 1 évig terjedhető fogházzal kívánta büntetni a törvény (1. §.). Amennyiben az elkövetett cselekmény bűntettnek minősült, azaz a vádlott visszaesőnek számított, vagy tettét 20 000 pengő értéket meghaladó készlet tekintetében követte el, büntetésként akár 3 év börtönbüntetést is megállapíthattak az ítélkezők (2. §.). A jogszabály előírta a hivatalvesztést, valamint a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését, illetve megengedte az elítélt vagyoni viszonyaihoz mért vagyoni elégtétel kiszabását is (3-4. §.). Az 1940-es években a fentebb leírtak alapján ítélkeztek közellátási ügyekben a járásbíróságokon és törvényszékeken felállított ún. uzsorabíróságok.

3 Az 1946-ban, a gazdasági rend védelmében kibocsátott következő jogszabály már jóval összetettebb módon fogalmazta meg a közellátási bűncselekmény mibenlétét, és a büntetési tételek is jelentősen súlyosbodtak. A háborúba szinte belerokkant állam gazdasága ebben az időszakban saját lakosságát sem volt képes kielégítően élelmezni, hiszen az állatállomány vészesen lecsökkent, a termésátlagot visszavető aszályos időszakok sújtották a szántóföldi termelést, illetve óriási tehertételként jelentkezett az ország területén állomásozó Szovjet Vörös Hadsereg és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellátása, valamint a hatalmas mennyiségeket kitevő jóvátételi szállítások. Mindezek ismeretében érthető a 8800/1946. M. E. sz. rendelet

4 különös szigorúsága, amely egyes esetekben akár tízévi fegyház, sőt, halálbüntetés kimondását is lehetségesnek tartotta, megengedte a teljes vagyonelkobzást, valamint az elítéltnek az elkövetés helyéről (valamely településről) történő 5 évig terjedhető kitiltását.

3 A jogszabály a közellátási bűncselekményeket 8 pontban sorolja fel, s az 1941: X. tc. kapcsán ismertetett „kategóriákon" kívül kitér a termények szállításával kapcsolatos kérdésekre és a hatósági engedélyek hamisítására is (7-8. §.), valamint súlyosan bünteti a közellátás területén tevékenykedő, kötelességét szándékosan A közellátás irányításában ezeket a háború alatti kormányzati elemeket alkalmazták 1945 után is. J Ezeket a bíróságokat az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XV. tc. alapján az 5950/1920 M. E. sz. r. hívta életre. Az uzsorabíróságok (mint társasbíróságok) 3 taggal működtek: két szakbíró és egy ülnök részvételével. Ez utóbbi őstermelő volt, vagy a területileg illetékes kereskedelmi, illetve iparkamara által kijelölt ipari, kereskedelmi szakértő. 4 A rendelet az árdrágító visszaélések és a közellátás érdekét veszélyeztető cselekményekkel kapcsolatos intézkedéseken túl a magyar forint értékállandóságának biztosítását célzó, különleges büntetőrendelkezéseket is tartalmazott. Magyar Közlöny, 1946., 169. szám. 5-7. 5 A teljes vagyonelkobzás és a kitiltás alkalmazását már a magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekeit veszélyeztető egyes cselekmények büntetéséről rendelkező 1940: XVII. tc. is megengedte. (58. §. Közszükségleti cikk készletének megsemmisítése.)