Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - TÁNCZOS-SZABÓ ÁGOTA: ADALÉKOK AZ 1950-ES ÉVEK „IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSÁNAK" TÖRTÉNETÉHEZ

ADALÉKOK AZ 1950-ES ÉVEK „IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSÁNAK" TÖRTÉNETÉHEZ A BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSI GYAKORLATA KÖZELLÁTÁSI ÜGYEKBEN A rendszerváltozás óta egyre többet tudunk a hazai kommunista rendszer, különösen a Rákosi-éra igazságszolgáltatásáról, ítélkezési viszonyairól, kirakatpereiröl. Ismeretes az is, hogy a bűnüldözésre hivatott szervek ezekben az években sok ezer embert állítottak törvény elé a politikai és az igazságügyi vezetés direktíváinak megfelelően. A társadalomra ekkoriban leginkább veszélyesnek tartott bűncselekmények (mint a fegyverrejtegetés, tiltott határátlépés, izgatás, hatósági közeg elleni erőszak, társadalmi tulajdon vagy a közellátás veszélyeztetése) szankcionálása tömeges méreteket öltött, jelentős megfélemlítő hatást gyakorolva a lakosságra. A korabeli bírósági lajstromok bejegyzései között - a köztörvényes bűncselekmények mellett - valóban e fenti vádak szerepelnek leggyakrabban, közülük is kitűnnek magas számarányukkal a közellátási perek. A dolgozat ezt a jellegzetes, de kevéssé ismert pertípust szeretné megismertetni az olvasóval. A téma szorosan kapcsolódik az agrárszféra történetéhez - a korszak mezőgazdasági politikájának, a kulákkérdésnek, a begyűjtési-beszolgáltatási és a közellátási rendszernek részletes bemutatásától azonban ezúttal eltekintünk, hiszen e tárgyakban számos remek szakirodalmi feldolgozás született, a helyi viszonyok feltárása pedig épp hogy megkezdődött. A közellátási büntetőeljárások kapcsán elsősorban a jogszabályi hátteret és az ítélkezési szokásokat vesszük górcső alá, illetve néhány érdekesebb pert ismertetünk. I. A közellátási perek jogi alapja és gazdaságpolitikai háttere A közellátás az 1940-es években vált kormányzati feladattá Magyarországon, a világháború során az élelmezésben bekövetkezett zavarok miatt ugyanis az állam kénytelen volt mélyrehatóan szabályozni a magánszemélyek gazdálkodását és fogyasztását, gondoskodni ellátatlan polgárairól. Ehhez központi készletek felhalmozására volt szükség alapélelmiszerekből (hús, zsír, gabona, illetve liszt, cukor, burgonya stb.), hogy az ellátatlanok számára hatósági jegyre fejadagokat oszthassanak. A készletek felhalmozását a piac korlátozása és beszolgáltatási rendszer

1 révén oldották meg. Közellátási ügyek intézésére 1940-ben állítottak fel először egy speciális koordinációs szervet: az Országos Közellátásügyi Hivatalt, amely később KözeiBeszolgáltatás: az államnak hatósági áron történő, kötelező és előírt mennyiségben történő eladás.