Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

Az viszont kétségtelen, hogy a város birtoklásából származó jövedelem kisebb részére jogosult földesurak is gyakorta álltak elö vadakra és madarakra vonatkozó igényekkel. A legkorábbi adókönyvben is találkozunk ilyen igények teljesítésével, amely kétségtelenül régi hagyományokra és megegyezésre épült: „1662-ben a város elenyésző hányadát birtokló „Gróf Rákóczi László urunk őnagysága számára való hattyúkért tall. 2." Ezeknek a madaraknak a száma csekély lehetett. Koháry Imre 1677 első napjaiban kelt levele alapján képet alkothatunk arról, milyen igényeket támasztottak a város hatalmasabb főurai: „...parancsoltam vala száz pár madarak megszerzését pro 10 Jan[uarii], mivel a terminus sem hosszú, az szám is feles, pro 15. amennyi szereztek, kedvesen veszem."

345 A vadak iránti kereslet a német tiszteknek és hivatalnokoknak a magyar közéletben való megjelenésekor ugrásszerűen megnőtt. A helyi tisztségviselők nemcsak követeléseiket teljesítették, hanem jó szándékuk megnyerése érdekében ismételten kedveskedtek is a számukra becses portékák küldésével. „Fogoly madarakért, kiket az uraknak Bécsbe küldettünk 40 tall., 4 gar., 9 den." A kifizetett ár alapján a küldemény tetemes mennyiségű lehetett. Ez az eset és ez a mennyiség távolról sem volt egyedi. „Küldvén Bécsbe a méltóságos Subandi herceg számára vadakat és madarakat kecskeméti kocsin, Ferenc kocsisnak adtam tall. 1, gar. 2." „Méltóságos princ Savoiai herceg számára akarván Bécsbe madarakkal s vadakkal kedveskednünk, költ rájuk [...] talk 10, gar. 3, den. 26."

346 A madarak között minden bizonnyal a leggyakoribb és talán a legkedveltebb a fogoly lehetett. Se szeri, se száma annak, ki kérte, követelte ezt az ínyencséget. Alig foglalták el Szolnokot a német hadak, máris „Szolnokba az urak számára fogoly madarat den. 20" volt kénytelen küldeni a tanács. Buda visszafoglalása után pedig mind a katonák, mind a hivatalnokok sorra jelentkeztek az igényekkel: „Pesti congregatiora vitt bíró uram 24 pár foglyot 24 garason." „Vadakat, madarakat, melyeket Sz. Királyi és Csete János urak a tekintetes nemes vármegye congregatiojara felvittek az urak számára, vettem 1 tall, árát." Item 18 foglyot vett bíró uram 16 garason, melyeket vitt [...] Haisler generális úrnak Pestre." „Foglyokat urak számára 25, vett bíró uram gar. 15." „Foglyokat vettem budai urak számára egy tall, árát."

347 A tételek időnként igen komolyak voltak: „33 Vi pár fogolymadarakért viceispán úrnak tall. 8, gar. 2, den. 12." „Fogolymadarakért urak számára tall. 4, gar. 2, den. 10 [...] 140 pár fogolymadarakért Gyarmati Jánosnak tall. 52, gar. 5, den. ÍO."

348 A foglyok mellett leggyakrabban a fajdok tűnnek fel. Ezek beszerzése minden bizonnyal szélesebb körből történt. A legelső feljegyzés - 1677-ből való - mindenképpen erre utal: „Körösi Balyik Györgynek az fajdok árában adtunk flo. 1." A következő évben 17 és fél pár fajdot vásároltak Sánta Lakatostól. Az ugyancsak madarak elejtésében jeleskedő Szabó Gyurka nevű legénytől előbb három, majd tíz fajdot vettek. Néhány évvel később „Öt pár fajdért adtunk Vidácsnak 5 garast." A különféle budai urak is elvárták, hogy a foglyokkal együtt fajdokat is küldjenek számukra. „Tíz fajdért urak számára tall. 2", majd „Egy nyulat, 34 pár foglyot budai tisztek számára. Egy pár foglyot, 18 pár fajdot, egy özet urak számára 41 garas."'

49 BKMÖL IV. 1508/c. 1662. 139-174. és IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 118-119. BKMÖL IV. 1510/i. 1697. 30-35., 1698. 30-55. és 1700. 47-50. BKMÖL IV. 1510/a. 1685. 16-19., IV. 1510/i. 1691. 40-44. és 1693. 42-53. BKMÖL IV. 1510. 1699.46-52. BKMÖL IV. 1510/i. 1640-1707. Töredékek, 66-76., IV. 1508/c. 1677-1678. 304-305., IV. 1510/i. 1682. 10-25., 1691. 40-44. és 1693. 62-66.