Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

tek többségében csupán halat regisztrál. Csak az érdekesség kedvéért utalunk arra, hogy még a Duna egykori csodálatos hala, a viza is fellelhető a helyi feljegyzésekben: „Vizát vettem az urak számára tall. 5, gar. 2 [...] M[éltóságos] fejedelem számára sós vizát küldvén 127 fontot, adtam érte tall. 6, gar 3 [...] Item 120 font vizát vettem tall. 4."

341 Nem tudjuk, hogy a halak mellett egyéb vízi állatok milyen mértékben terjedtek el. így azt sem tudhatjuk, mekkora gondot jelentett ezek beszerzése. A német tisztek nem voltak visszafogottak kívánságaik, követeléseik megfogalmazása során. 1691 májusában „Tekenyős békákat budai inspektor urunk számára vettem garas, öreg, 5, polt. 2." A hasonló kérések visszatérőek lehettek. „Savány Jánosnénak tekenyős békákért, melyeket az méltóságos adminisztrátor számára vettünk volt, fizettem 7 öreggarast." „Tekenyős békákra az méltóságos budai, vagy bécsi urak számára adtam tall. 1." Még az ilyen előzmények ellenére is minden bizonnyal komoly gondot okozott a tanács tagjai számára az 1692 karácsonyát megelőző napokban a rettegett nemesi vármegye tisztségviselőjének kérése: „500 teknősbékát kér Sőtér viceispán budai főkommisszárius úr számára, aki azoknak árát köszönettel megadA magisztrátus érthetően vigyázott arra, hogy a városban egyébként sem bőséges élelemmel az ügyeskedők vissza ne éljenek. Az ezzel a területtel foglalkozó legkorábbi feljegyzésünk - 1596 - is dokumentálja ezt: „5 fr. bírság azért, hogy egy szekér hallal, amint bejutott, mindjárt eladta egy szerre. "

j4> A későbbi évtizedekben is többen a helyi törvények megkerülésének kárvallottjai lettek: „Kerek András hogy halat árult házánál, az piacra ki nem hozta, fizetött f. 1." „Burgundiái Rácz János hír nélkül eladván halat, ígért egy posárt." „Sándorné hamar árulta a halat, fizetett gar. -j »344 • Ha a Homokhátság vízben nem is bővelkedett, a pusztán maradt hatalmas térségek kedvező élőhelyek lehettek a különféle vadak számára. Ezt a megállapítást azért kell feltételes módban fogalmaznunk, mivel a ránk maradt feljegyzések sajnos részben hézagosak, részben pedig egyoldalúak. Mivel a tanácsi jegyzőkönyvek ma már nem állnak rendelkezésünkre, nem tudjuk, hogy szabályozta-e a helyi hatóság valamilyen formában a lakosság vadászati jogát, lehetőségeit, egyáltalán, tömegessé vált-e ez a foglalatosság. A madarakra és az emlős vadakra vonatkozó adatokat kivétel nélkül a tanács hivatalnokai, tisztségviselői rögzítették valamely hatóság vagy főúr követeléseinek kielégítése során. Ezért valójában csak ezen jéghegy csúcsa tűnik fel előttünk. Semmit sem tudunk arról, hogy a végtelennek tünő határban a pásztorok és a szántóföldeket művelő parasztok milyen időben és milyen arányban éltek a kínálkozó lehetőségekkel. Még csak azt sem tudjuk, hogy a közel száz dúsgazdag és jómódú cívis asztalára milyen gyakran és miféle vadak kerültek, ők maguk élteke a következő évszázadokban körükben is igen népszerűvé vált szórakozási lehetőséggel. L. BKMÖL IV. 1504/p. fennmaradt kötetei, töredékei. BKMÖL IV. 1508/c. 1704. 229-230. BKMÖL IV. 1510/i. 1691.4-12., 1692. 12-31. és IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 145. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 42. BKMÖL IV. 1510/c. 1663. 187-195., 1664. 215-218. és IV. 1510/a. 1685. 6-9.