Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

lelt meg. Ezen kívül néhány tucat gazda vadszámát tízzel gyarapította a tulajdonukban lévő szárazmalom. A családok készpénz vagyonát is ennek keretében adóztatták meg oly módon, hogy öt tallért - hozzávetőlegesen egy tehén árát - ugyancsak egy vadszámnak tekintettek.

10 Csaknem minden egyes feljegyzés meggyőz bennünket arról, hogy a város adózóinak anyagi érdekeit a hatályos magyar törvények mellett minden téren jól átgondolt, a szokásjogra épülő „szép rend" alapján szabályozta és ellenőrizte a választott tanács, ami persze nem zárja ki azt, hogy bizonyos esetekben részrehajlás történhetett. Az erre vonatkozó, időről időre meghozott városi rendeleteket annál inkább elfogadhatták, mivel ebben a város lakosságának nagy része közvetlenül érdekelt volt. A következő néhány adat jól illusztrálja a korabeli állapotokat: 1662ben az adózásra kötelezettek 77,65%-a, 1676-ban pedig a lakosság 87,15%-a fizetett - erősen eltérő mértékben - adót az egyik legszélesebb társadalmi csoportokat érintő adónem, a vadszám alapján. (L. az I. sz. táblázat adatait!) Még 1705-ben is, a több évtizedes háborúskodás miatt végletesen elszegényedett városban a nyilvántartásba vett 1278 adózó 40,68%-a volt érintve ilyen formában. I. táblázat A „vadszám" adóalap alakulása Kecskeméten 1662-1703 között Év Adózók száma Az adózók vadszám szerinti megoszlása Év Adózók száma 0 1-5 6-10 11-50 51-100 101-200 2011662 792 177 202 85 230 50 36 12 1667 815 234 256 89 190 25 17 4 1676 1133 163 434 128 322 38 30 18 1684 1219 338 379 147 271 62 12 10 1686 1108 423 470 103 94 11 4 3 1688 1085 342 405 151 167 13 6 1 1695 1113 552 284 115 133 17 10 2 1703 1263 551 371 145 156 21 16 3 Bár a vadszám ismerete komoly tájékozódási pont lehet ahhoz, hogy a város lakosságának vagyoni állapotát, főként pedig annak változásait érzékeljük, kétségtelen, hogy nagysága, módosulása csak közvetett módon tudja érzékeltetni, mekkora volt, és miként alakult a város gazdáinak szarvasmarha, ló vagy juhállománya. Mindezt ki kell egészítenünk még azzal, hogy az adóalap nagyságát nem esetenkénti számlálás vagy becslés alapján határozták meg, hanem a gazdák bevallása révén." Aligha lehet véletlen, hogy 1662-ben Kamarás Ambrus 758, Kalocsa János 750 és 1675-ben Kalocsa János 759, Kamarás Ambrus 759, Pathay András 758 vadszámot vallott be. Tehát a leggazdagabb cívisek vadszáma kísértetiesen hasonló volt. Min10 HORNY1K János, 1860-1866. II. 191-192. A vadszámra kivetett adó összege a városra nehezedő terhek alapján eltérő volt. A vadszám alakulásáról négy évtizedből kaphatunk áttekintést az I. táblázat alapján. " Ezt a jelentős számban lennmaradt esküszöveg egyértelművé teszi. BUZA János bemutatta, hogy Nagykőrösön többen fizettek büntetést letagadás miatt. Kecskeméten nem állnak rendelkezésünkre az egykori tanácsi, bírói jegyzőkönyvek, amelyek minden bizonnyal több felvilágosítást tudnának adni ez ügyben. Az adókönyvekben és a főbírói számadáskönyvekben pedig ilyen jellegű utalások nem találhatók.