Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

A gyümölcsösök esetében is teljességgel nyilvánvaló, hogy nem ezek hiányoztak a város határából, hanem írott emlékeink vesztek el. Ennek a foglalkozási ágnak, ennek a mezőgazdasági kultúrának a XVI. századi létére legalább annyi adatunk van mint a szőlőtermesztésre. 1598-ban „Sz. Katalin nap után szerdán fű bíró uram vit Budára az új Szulimán pasának ...[többek között] fél zsák almáth...". „Szolnokban...mikor möntenek az tatár Úrnak való éléssel, vittenek.. .dénár 100 [értékű] cseresznyét...", és sok más ajándékot. Ugyancsak ebben az évben Szent Demeter nap Szolnokra a bég számára sok más ajándék mellett vittek „...egy kosár almát, 12 és fél pint bort...". 1601-ben Szent Mihály nap után „...Vittenek ...almát, körvélt 2 negyeddel Győrfi Bálint félét...". Ezúttal még a termelő neve is fennmaradt. Ugyancsak ebben az évben „Tatár tábor mikor az Széktó föllül szállott keddön sz. Mihály nap után új szörént...[sok más ajándék mellett] Ártunk 1 negyed almát...". „Szent Iván hetében...Szolnokba...Sábán béghez [visznek] két kosár meggyet." „Ugyanazon héten a tatár szultánok feljővén, az város alatt megszállottak; ajándékot adott nekik a község...[sok más mellett] 3 kosár meggyet...". „Az tatárok sz. lőrinc nap: új szörént az sorompóra mikor jöttének.. .körtvélt..." és több más ajándékot kaptak.

347 Hornyik János egészen más céllal gyűjtötte ki az egykori tanácsi jegyzőkönyvekből és a főbírói számadásokból azokat a szövegrészeket, amelyekbe csaknem véletlenszerűen kerültek be az itt felsorolt gyümölcsök. Ennek ellenére az a rövid felsorolás a fontosabb gyümölcsök egész sorát érinti, bizonyítva, hogy Kecskemét határában ezek már minden bizonnyal régóta honosak és közkedveltek voltak. A főbíró későbbi számadáskönyveiből, a vásárbíró és az adószedő kiadási jegyzékeiben a legkülönfélébb gyümölcsök forgalmára találunk adatokat. Alma vásárlására számtalan adat gyűjthető. Bőségesen vásároltak a város konyhájára szilvát, körtét is a következő évtizedekben. Az eddig felsorolt gyümölcsökön túlmenően barackra többek között 1679-ben és 1687-ben találunk utalást.

348 A vásárbíró feljegyzéseiben rajtuk kívül gyakorta fellelhető a gesztenye, a dió és a mogyoró is.

34 A gyümölcsök szárítással történő tartósítása ősi szokás lehet. Kecskeméten is kedvelt csemegének számított különösen tavasszal. „Végeztetett dolog a b. tanács akarattyából, hogy most a böjtön az aszú gyümölcsöt, akit Baranyáról és Sárközrűl és egyebünnen behoznak a városra eladni, az árát..." magasabbra emelni nem lehet.

350 Mivel a város lakossága időről időre a menekültek betelepülése miatt ugrásszerűen megnőtt, a helyi termelők a váratlan igényeket nem tudták kielégíteni. Részben ez, részben pedig az időjárás szeszélyei is eredményezhették, hogy közelebbi és távolabbi területekről szállítottak ide gyümölcsöt. 1597-ben „Egy aszódi öreg ember hozott körtvélyt és hamar eladta öszvességgel [egy vevőnek, kofának] a piacon, HORNYIK János, 1860-1866. II. 43-70 passim. BKMÖL IV. 1504/p. 1679. 62., IV. 1510/i. 1687. 20-41. A másodbíró számadásaiból emelünk ki néhány adatot: „Két véka mogyoróért adtam tall. 1, den. 24. 40 oka gesztenyét tall. 4, gar. 4. Két véka dióért adtam tall. 1, den. 24. Két véka diót vettem tall. 1, den. 24. Szilvát vettem 4 vékát 4 máriáson" stb. BKMÖL IV. 1508/c. 1703. 232., 1704. 223-233. passim. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 121. Erre helybeli adatokat is bőségesen találunk a vásárbíró számadásiban: BKMÖL IV. 1504/p. 1675-től passim, illetve a főbírói számadásokban, pl. IV. 1510/i. 1682. 10-25.