Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

rittatásukra szánt pénzecskéjüket...", azzal tovább nehezítik mindennapos szegénységüket, másrészt a társadalomra nézve is káros, „...hogy számtalan háznépeknél kisebb, avagy nagyobb pénz sommátskák záratnak el a' közkézen forgástól."

3 Ne feledjük, nincs még magyar bank, nincs takarékpénztár! A megtakarítások a ládafiában, vagy a szalmazsákban rejtőznek. Ráadásul, aki csak teheti, jó pénzben ezüstben vagy aranyban - tartalékol, ami a nemzetgazdaságra nézve további hátránytjelent. A temetkezési egylet tehát ilyenkor segít, oly formában, hogy az e célra társult tagjaitól kevés krajcárokat beszed, és az így összegyűlt összeg már fedezi az eltemettetés költségeit. Ez egy pénzügyi tevékenység, amelynek előre meghatározott rendszere van, szabályzatban rögzített befizetésekkel és térítésekkel. (Többek között éppen ezért tekinthetjük ezeket biztosító intézeteknek, és ez különbözteti meg a segélyező egyletektől, ahol a befizetések és a kifizetett segélyek összege is esetről esetre változhatnak.) A be- illetve kifizetések tekintetében alapvetően két módszer között választhatnak az egyesületek. Az egyik esetben mindkettőt előre, pontosan meghatározzák, a másik forma esetében pedig, a felmerült költséget (kárt) a tagok között, utólagosan felosztják. A temetkezési egyletek vonatkozásában, az első esetben ez azt jelenti, hogy minden tag befizet például 10 krajcárt, és az összegyűlt pénzt megkapja az elhunyt tag hozzátartozója, függetlenül attól, hogy a temetés valójában mennyibe került. A másik esetben a tényleges temetési költséget osztják el a tagok számával, és az így számított összeg képezi a tagok befizetési kötelezettségét. A temetkezési egyesületek jellemzően az első módszert alkalmazták, a másik egyes „kárbiztosító" egyesületeknél volt megtalálható. Ez a szándék, ti. hogy vagyoni helyzettől függetlenül is a halottaknak illő, a kor szokásainak megfelelő végtisztességet lehessen megadni, igen régi. Már a római birodalom idejéből ismertek hasonló céllal szerveződött testületek, az ún. Collegia tenuiorumok (Gyengék testületei), de a korai középkor időszakától sok helyen szerveződő „gilde"-kben is találunk hasonló törekvést. Sok esetben a céhek ún. társláda szerveződései is segélyezik az elhalt céhtárs családját. Ezeknél azonban már nem ez a fő cél. A tisztán temetkezési célzatú egyesületek - sok egyéb egylet, társas kör alakulásával párhuzamosan - a reformkor idején, vagyis az 1830-as évek elejétől, Széchenyi István munkálkodása nyomán alakulnak. Kecskeméten, sorrendben az első egylet 1836-ban alakult meg, „Temetési Segéd-eggyesület" néven. (De éppen ennek kapcsán azt is tudjuk, hogy Pesten két évvel korábban már megalakult egy hasonló.) Az 1837. március 17-i tanácsülés jegyzőkönyvéből láthatjuk, hogy néhányan, „...a házasulandó ifjak és özvegyek részére..." szándékoztak egyletet alapítani, amely a tagoknak házasságkötéskor, vagy ha ennek előtte elhaltak, temetésükre a hozzátartozónak 500 váltóforintot fizetett volna.

4 Hogy megalakult-e, ténylegesen működött-e, arra nézve nincs adat. De ezen kívül is, az elkövetkező néhány év alatt további öt létesült Kecskeméten. Az 1839-es esztendőben négy: a „Második"-, a „Harmadik"-, 3 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL) X. 22l/a. Kecskeméti temetkezési egyletek iratainak gyűjteménye. 1836-1922. A Kecskeméti Temetési Segéd-Egyesület iratai (a továbbiakban: X. 22 l/a.). 4. doboz. 1. 4 BKMÖL IV. 1504/b. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzökönyvek (a továbbiakban: IV. 1504/b.).