Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

évről évre a bérlő használatában maradt mint a pénzes kert. Ennek is számos előnye volt a jobbágyi telekkel szemben. Semmilyen formában nem kellett szomszédjai gyakorlatára, gazdálkodására tekintettel lennie, a jobbágy falvakban megszokott művelési kényszer itt sem jelentkezett. Nagy előnyt jelentett az a gyakorlat is, hogy nemcsak azok kaphattak város adománya telket, akiknek a városban háztelkük volt. 4 Tóth Péter, aki Vér Gergelynél lakott, tehát saját telke, háza nem volt, így zsellérnek minősült, mégis megkaphatta az elhalálozott Menczer János kertjét. Kovács Dávid Baranyából került Kecskemétre, itt a városban önálló telke, lakása sohasem volt, hanem más házában lakott zsellérként, mégis adott neki a tanács város adománya kertet.

35 A XVIII. században pedig a tartós bérlet már olyan szorosan kötődött az évtizedeken át hasznosító családhoz, hogy a szokásjognak megfelelően a gazdák végrendelkezhettek a tanácstól kapott bérletük felett, és fiú utódaik között feloszthatták azt.

36 Igaz ugyan, hogy hosszú időn át bekerült a végrendetet szövegébe a testáló kérése, hogy a tanács hagyja jóvá szándékát. A kertek kérelmezésének különféle feltétele, alapja volt. A bérlő változásának egyik legáltalánosabb oka a korábbi gazda elhalálozása lett. Ilyen esetekben érthetően a viszonylag közeli családtagoknak volt elsőbbségük: 1664. január 28-án „Lőcze András mezei kertjét halála után kérte meg veje, Péter varga." Önmagában azonban a halálozás ténye nem szolgált jogi alapul. „Király Ferenc kertjét kérte meg vásárbíró Kovács István, ha felesége nem szolgált tőle." Ez az érv gyakorta felmerült. „Vörös János Szyártó Lőrincné mezei kertyét az böcsületes tanácstól megkérte, ilyen formán, hogy ha tőle nem szolgálna, vagy nem adóznék, tehát más bele ne kaphasson. Meg is engedtetett." A kérelmező gyakran kiemelte, milyen indok alapján jár el: „Varga Mátyás kérte meg Budai Tamás kertyét, ha elmegyen a városról, amely vagyon az Tarhómeszlánál." A zaklatott és ezernyi veszéllyel terhelt évtizedekben nem lehetett ritka eset, hogy valaki tartós és súlyos betegség miatt nem tudott eleget tenni szolgáltatási kötelezettségeinek. Mégis ez az állapot önmagában csak nagyon ritkán adott okot arra, hogy a tanács elvegye tőle a kertet. A bérletre áhítozók viszont nyilvántartották az ilyen eseteket, és igényeik jelzésekor utaltak rá: „Dora Benedek látván Kerek Bálint erőtlenségét, hogy szolgálathoz elégtelen, megkérte mezei kertjét, úgy mint város adományát főbíró urunktól, Bede Lukácstól." Az eset nem egyedülálló: 1677. március 10-én „Korbocz István kisbíró ilyen conditioval kérte meg Vér Gergely mezei kertyét: mivel súlyos betegségben lévén, ha elhalálozik, más belé ne kaphasson."

37 A szokottnál több város adománya kert maPAPP László, 1936. 94-95. Helyesen emeli ki, hogy nem áll helyt Hornyik azon meglátása, mely szerint a pénzes kertek a város régi határain belül helyezkedtek el, a városadománya kertek pedig a pusztákon voltak. BKMÖL IV. 1504/m. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Összeírások (a továbbiakban: IV. 1504/m.). 1677. 269-270. Ezt 1677. június 3-án azért adományozta másnak a tanács, mivel ő visszaköltözött Baranyába. Ez az eset távolról sem egyedi. 1669. június 16. „Rácz Kevi Balassa Istvánnak adták Szűr Szabó Istvánné kertjét. BKMÖL IV. 1508/c. Kecskemét Város Adópénztárának iratai. Adólajstomok (a továbbiakban: 1508/c). 1669. 6. Erről a városban készített testamentumok tucatjai tanúskodnak. L.: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/b., 2003. A lány örökösöket a fiúk legtöbbször ingóságokkal vagy pénzzel kárpótolták, de a század végén már a leány örökösök is legtöbbször természetben megkapták részüket. BKMÖL IV. 1504/m. 1664. 221-223., IV. 1510/i. 1671/72. 2., IV. 1508/c. 1669. 6., ill. IV. 1510/i. 113-119.