Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

radt birtokos nélkül, ha a városban tatár hordák vagy a pestis pusztított. 1678 után a halálozások miatt igen sok mezei kert várt újabb gazdára.

38 A kérelmezők közötti versengés miatt igyekeztek különféle meggyőző indokokat felvonultatni. Kalocsa János, amikor „Szeles György kertje mellett való szántóföldet" megkérte Salamon Jánosné fiai számára a tanácstól, azzal érvelt, hogy a korábbi bérlő azt „bitangban bírta eddig". Egy másik esetben: „Subtitulus főbíró Bede Lukács uram főbíróságában Komáromy Mihály kérte meg Gere György kertjét, az melyet kaszált tizenhat esztendeig."

39 Tekintettel arra, hogy a viszonylag kedvező feltételek mellett számottevő előnyökkel járt egy város adománya mezei kert, a szántófölddel nem rendelkezők érthetően szemmel tartották, hol szabadult fel egyegy terület. Éppen ezért, ha valaki elszökött adósságai miatt vagy valamilyen számonkérés elől a városból, rögtön volt helyére jelentkező. A szolgálatait valamilyen okból teljesíteni nem tudó gazda nem lehetett igazán biztonságban, mert rögtön jött egy ajánlkozó, „ha nem akar szolgálni és adózni". A kereslet növekedését és a kertek fogyását egyaránt érzékeltetik az ilyen essetek: „Mátyás kovács uram kért meg ... egy darab földet a F. Kis Mihály kertje között, mely ha megbizonyosodik, hogy nem az ő kertjéhez való, neki engedődik". A kertek szűkében akinek volt saját pénzes kertje, gyakran meg kellett hogy váljon a kezében lévő város adománya kertjétől. Varga Péter kisbíró is akkor reménykedhetett kérelme teljesítésében, „hogyha a másik szilos kertje őkegyelmének pénzesnek nem találtatik." Ehhez hasonló példák bőven akadnak: „Szűcs Péter a Szabó Máté uramék egyik kertjét, amely városadománya volt, tudniilik azt kérte meg, mivel másik kertje is volt".

40 Nem volt ritka eset, hogy egy bérlő a városból elköltözött, de kertjét továbbra is használta, műveltette, de az utánajáró szolgáltatások alól kibújt. Emiatt a lakosok egy részének elégedetlenségét a város korábbi jegyzője Nyéki Gábor kihasználta. A Koháryakhoz szegődött, és ismervén a lakosság köreiben lappangó feszültséget, a főurakat a tanács és a város jogainak kurtítására biztatta, akik hálából a városi tanács ellenőrzése és hatalmának csökkentése érdekében komoly jogokkal ruházták fel. Az előző évtizedekből nem maradt annak nyoma, hogy a mezei kertek osztásába a potior földesúr beleszólt volna. Koháry Imre parancsa alapján 1677 februárjában a város kénytelen volt a mezei pénzes kertek birtoklásának jogi megalapozottságát tanúk kihallgatása mellett sorra megvizsgálni.

41 Ennek a hatása érződik az alábbi kérelem indoklásában: „Pulyai Balázs és P. Istvánék kértek meg egy mezei kertet, néhai Petes Gergely fia és Petes Gáspár mostan Gyöngyösön lakó, kecskeméti fold mellett nem adózó, szolgáló személyekét, kik ennek előtte ők vették fel dézsmáját, erre nézve kérte a becsületes tanácstól."

42 Ez és néhány hasonló eset hatására avatkozott be a városban megszokott gyakorlatba Koháry István: „Parancsolom ket szaz forint 1679. január 10. és december 6. között több tucat kérelem előkészítéséről maradt fenn feljegyzés, de a tényleges döntéseket a sajnálatosan elpusztult jegyzőkönyvekbe jegyezték be. „Anno 1679. 12. Februarii. Deák Pál főbíróságában megholt emberek kertyét az kik megkérték". BKMÖL IV. 1504/m. 1678. 286., ill. 312-314. és 318-319. BKMÖL IV. 1510/i. 1640-1707. Töredékek, 52-54., ill. IV. 1504/m. 1678. 312-314. BKMÖL IV. 1510/i. 1676. 113-119. Szabó Máté másik kertje érthetően pénzes kert lehetett. IV. 1504/m. 276-279. BKMÖL IV. 1508/c. 1677/78. 229-231. A tanács előtt a tanúknak négy kérdésre kellett válaszolni. A városban nagy feszültséget okozó földesúri beavatkozás érdemi változásokat nem hozott. A kalandor Nyéki Gábor a főurak előtt is gyorsan levizsgázott, szolgálatait nem sokáig vették igénybe. HORNYIK János, II. 151-165. 1677. március 11. BKMÖL IV. 1510/i. 1676. 7.