Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

területére vonatkozó megbízható pénz-, ár- és bértörténet,

5 és bár készültek a mértékek bemutatása és pontosabb meghatározása érdekében feldolgozások,

6 még mindig zavarba hozhatja a kutatót egy-egy fontos, sőt ígéretes feljegyzés, amikor olyan mértékek lelhetők fel benne, amelyeknek elfogadható behatárolása külön vizsgálatot, olykor önálló kutatást követelne. E korszak kutatásával foglalkozók gondjairól és nehézségeiről sokat elárul az a tény, hogy még a királyi fennhatóság alatt maradt Magyarország gazdasági folyamatainak bemutatása és elemzése is komoly gondot jelent a legszélesebb áttekintéssel rendelkező szerzők számára is, pedig ott a források lényegesen bővebben állnak rendelkezésünkre. Ennek érzékeltetése érdekében elég itt csupán két epizódot is kiemelni. Magyarország XVI-XVII. századi története keretében a magyar bortermelés alakulását alapvetően soproni adatsorok alapján készített grafikon segítségével kénytelen illusztrálni a szerző, míg az ugyanezen időszak gabonatermelésén belüli változások érzékeltetésére Ugocsa vármegyében fennmaradt adatsorokat tudott felhasználni.

7 Ez a két eset is jól érzékelteti, hogy ezen századokban az országos összeírások hiányában csak a helytörténet által felszínre hozott adatok alapján lehet tájékozódni. Minél több város és mezőváros adatainak alapos feldolgozása révén lehet egy-egy tájegység, illetve ezek birtokában országrészek gazdasági és társadalmi fejlődéséről tárgyilagos képet alkotni. Nem ritkán a helyi adatok mégoly gondos összegyűjtése, a már publikált források hasznosítása is kevésnek bizonyul. Bár Szeged az egész Dél-Alföldön évszázadokon át meghatározó fontosságú település volt, sajnálatosan kevés írott emléke maradt fenn ezen évtizedekből. A Szeged története címmel megjelent monográfia szerzői a város régmúltjának megrajzolásakor érthetően teljességre törekedtek, éppen ezért, a források hiánya miatt, egyes területek feldolgozása során nem kevés gonddal kellett a szerzőknek megküzdeniök. Nem véletlen, hogy az 1. kötetben ezen időszak kiváló ismerője és elemzője kénytelen volt megállapítani: „Szeged XVII. századi gazdasági életéből - megfelelő adatsorok híján - mindössze néhány folt rajzolódik ki világosabban; elég arra, hogy az egyes ágazatok közt és azokon belül bekövetkezett arányeltolódásokat és változásokat nyomon követhessük."

8 Ennél többre viszont nem tudott vállalkozni. A hódoltság második szakaszának történetére a Homokhátság területén kialakult két legjelentősebb város, Nagykőrös és Kecskemét levéltára őrzött meg igazán jelentős forrásokat. Ezek számottevő részét történettudományunk évszázadok óta hasznosítja. Nagykőrös anyagából Szilády Áron és Szilágyi Sándor, Kecskemét irataiból pedig Hornyik János tett közzé a korral foglalkozók számára ma már megkerülhetetlenül fontos köteteket.

9 A két háború között Majlát Jolán készített egy jeles 5 Buza János a közelmúltban védte meg akadémiai doktori disszertációját, amely e korszak pénztörténetét dolgozta fel. 6 BOGDÁN István, 1978. 7 VÁRKONYI Ágnes, R, 1985. 940-946. 8 SZAKALY Ferenc, 1983. 681. Az is sokat elárul hódoltsági városaink és mezővárosaink forrásainak olykor végzetes hézagosságáról, hogy a jeles szerző kénytelen volt a csaknem másfél évszázaddal korábban munkálkodó Hornyik János által közölt adatok alapján felvillantani Szeged és Kecskemét kereskedelmi kapcsolatait: „A kecskemétiek leginkább borvásárlás végett látogattak ide." Uo. 698. Kecskemét számadáskönyvei alapján kijelenthető, hogy valójában ennél sokkal összetettebb volt a két város kereskedelmi, gazdasági kapcsolata. 9 SZILÁDY Áron-SZILÁGYI Sándor, 1863.

1—II.; HORNYIK János, 1860-1866.1-IV. Az ide vonatkozó gazdaságtörténeti munkákra a feldolgozás során fogunk hivatkozni.