Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

A széna iránti fokozott igény és a megfelelő kaszálók hiánya miatt régtől fogva több gazda tilosban kereste a maga számára a lehetőséget: 1594-ben „Úr rétin az Város füvében való kaszáslésért 6 fr. bírság." Egy évvel később: „Nagy Jánoson vett bíró uram 4 ezüst tallért illyen dologért, hogy az város Rétét el kaszálta."

2 4 A város gazdái sok ezer szarvasmarhájuk, több ezer lovuk és még több ezer juhuk számára a külső, bérelt pusztákon is rendszeresen kaszáitattak, gyűjtöttek szénát. 1677-ben „...az Ágas Egyházi telelös pusztán mint béres és tilalmas pusztán levő kaszáló füveket, kiváltképpen telekjét, az holott 70 vagy 80 foglya szénát kaszáltanak azelőtt való esztendőkben, a Csáki Miklós uram méneses lovai elvesztették egészlen... őkegyelmék megtekintvén, megbeszélvén, hogy egészlen elvesztették a telekjét, melyben vagyon 5 tallér kár, mivel csak hellyel-hellyel kaszálhatni már rajta."

233 Ugyanebben az évben „Tarnaki Gergely Varga Mihálynak pénzes kaszása lévén Sz. Lászlón. Jó lelkiismerettel vallja, hogy az kaszált füvét a Balog István uram juhásza elvonatta s eletette. Azon szerint az boglyák közt lévő sarjút megetette s elvonatta, elrontatta mindenestül a juhokkal."

236 A török hadsereg számára rendszeresen szállított széna kvótából az ide menekült környező település lakói is kénytelenek voltak kivenni részüket. A szentkirályiak, akik legalább a téli hónapokra Kecskemétre jöttek lakni, a korábbi egyezségnek megfelelően szállították a szénát: „Bíró György uram főbíróságában az szentkirályiak hoztak elsőben 3 szekér szénát. Item Faragó János Sz. Király, hozott egy szekér szénát die 14. Augusti.Die 16. Augusti. Nagy Gergely is hozott egy szekér szénát. 8. 7-bris. A szentkirályiak hoztak 2 szekér szénát."

237 Egy alaposabb áttekintéshez ismernünk kellene részben azoknak a gazdáknak a számát, akik mezei kertjeiken belül, vagy más helyeken rendszeresen szénát állítottak elő. Erre sajnos megfelelő adatbázisunk nincs. Legfeljebb azt tételezhetjük fel, hogy a jelentősebb vadszám után adózó és mezei kertet is birtokló gazdák gyűjthettek rendszeresen szénát. Sajnos ezek számát sem ismerjük pontosan. Bár nem minden vadszám mögött kell látnunk élő állatot, kétségtelen, hogy a vadszámok alapján adózók csaknem mindegyike tartott jószágot. Éppen ezért legalább egyfajta tájékozódási alapot jelenthet a 6 vagy annál nagyobb vadszámot birtoklók száma: 1662ben 413 családfő, 1676-ban 536, 1684-ben 482, 1695-ben pedig 277 tartozott közéjük.

238 Az is kétségtelen, hogy csaknem minden kertes gazda kénytelen volt legalább két ökröt tartani, és ezek takarmányáról gondoskodni. A dézsmajegyzékekből tudjuk, hogy ezek száma a hetvenes években 354 és 323 között változott, de a külső pusztákon gabonát termelőkkel együtt közel négyszázan lehettek. Ezt az utat követve is oda jutunk, hogy legalább négyszáz olyan gazda volt Kecskeméten, aki számottevő mennyiségű szálastakarmányt volt kénytelen nyaranként betakarítani. Még egy lehetőségünk van arra, hogy a takarmányozásra szoruló állatok számát behatároljuk. A törökellenes háborúk kibontakozásához, 1684-hez képest 1707re Kecskeméten a vadszám csaknem tizedére csökkent! Ez az iszonyatos visszaesés a háborús pusztítások, a különféle katonai szolgáltatások és a rablással felérő adóztatás következménye lett. Joggal tételezhetjük fel, hogy az élő állatok száma is - ha nem is ilyen félelmetesen - igen nagy mértékben leapadt. A dicalis összeírások ré234 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 38. és 41. 235 BKMÖL IV. 1508/c. 1677-1678. 292. 236 Uo. 1677-1678. 202. 237 BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstrom 1677. 269. 238 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1985/a. 124.