Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN Bevezető Túlzás nélkül állítható, hogy a XX. század derekáig a hódoltság első szakasza állott történészeink figyelmének középpontjában. Még azokban a városmonográfiákban is, amelyek a hódoltság területén lévő városok történetéről az utóbbi évtizedekben készültek, érzékelhető ez a hangsúlyeltolódás.

1 A tárgyilagosság azonban megköveteli annak megállapítását, hogy az öröklött egyoldalúság folyamatosan oldódik. Egy gazdaságtörténeti munka bevezetőjében nem indokolatlan annak megállapítása, hogy történetírásunkon belül hosszú időn át mindenekelőtt a politikatörténet állt a középpontban. Az igazán népszerűvé vált feldolgozások ezek mellett szívesen emelték ki a kuriozitásokat.

2 Célszerű felhívni a figyelmet arra is, hogy akik a Duna-Tisza közének hódoltság alatti gazdaságtörténetét kívánták bemutatni, gyakorta a történelmi néprajz módszereivel éltek, és eredményeiket nemcsak a helytörténet, hanem az országos történetírás is viszonylag széles körben hasznosította.

3 Ezek révén jól dokumentálható jelenségek, szokások, hiedelmek, viselkedési normák, egyes vidékekre vagy foglalkozásokra jellemző esetek gyűjtése és leírása került középpontba.

4 Jól tudjuk, hogy a XVII. században keletkezett írott emlékek, főként a leíró források az ország sok területén kisebb számban maradtak fenn, mint az előző évszázadból. Ez a tény nagyban hátráltatta az elmélyültebb kutatást. A jóval bőségesebb terjedelemben rendelkezésünkre álló nyilvántartások, lajstromok és különféle alkalmi feljegyzések adatainak statisztikai feldolgozása lényegesen nehezebb és főként időigényesebb. Éppen ezért csak az utóbbi évtizedekben kerültek a kutatók érdeklődésének homlokterébe. Az is kétségtelen, hogy e források elmélyült feldolgozását nagyban hátráltatták a segédtudományok terén sokáig fellelhető hézagosságok. Valójában csak az utóbbi évtizedekben, években áll rendelkezésünkre a hódoltság Ennek egyik oka az volt, hogy a török nyelvű források ebből az évszázadból lényegesen nagyobb mennyiségben állnak a kutatók rendelkezésére. Káldy-Nagy Gyula és Vass Előd munkássága révén még a század második felében is újabb fontos nyilvántartások váltak hozzáférhetővé a hazai kutatók számára. Itt elsődlegesen Takács Sándor feldolgozásaira gondolhatunk. E kor irodalmi és különféle egyéb művészeti feldolgozásai is érthetően a csaknem jelképszerüvé vált személyeket és eseményeket hasznosították. Köztudott, hogy Szekfű Gyula méltán híressé vált monográfiájában a hódoltság alatti extenzív állattartás bemutatása során elsődlegesen Madarassy László néprajzi feldolgozásaira épített. Ezt annál is inkább tehette, mivel még a XIX. század végén Kecskemét határában voltak olyan puszták, ahol a rideg állattartás csaknem változatlanul megőrizte a több évszázados gyakorlatokat, tapasztalatokat. Nem lehet feladatunk, hogy itt szélesebb körű historiográfiai áttekintést adjunk. Annál is inkább, mivel a Duna-Tisza közén lévő városok historiográfiája nagyobbrészt még feldolgozásra vár. Kecskemét esetében is csupán egy vázlat készült el, amely viszont csak a következő korszakról ad részletesebb tájékoztatást. L.: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2002/a.