Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Amikor a hosszú háború - más néven tizenötéves háború - alatt a hódoltsági mezővárosok egy része lehetőséget kapott a török hatóságtól arra, hogy önkormányzatát ismét felállítsa, nemcsak számottevő lehetőségekhez jutott, hanem rendkívüli terheket is felvállalt. A részleges önállóságnak ugyanis az lett az ára, hogy a török közigazgatás, a török katonaság minden szabályozott és minden önkényes követelését maradéktalanul teljesítenie kellett, a különféle természetbeni, pénzbeli és ingyenmunka terén felmerülő szolgáltatásokat a lakosságtól ki kellett kényszerítenie. Ennek elmaradása esetén ugyanis mind a közösségre, mind pedig annak választott tisztségviselőire részben az elrettentő nyers fizikai megtorlások, részben pedig a megismétlődő pénzbeli zsarolások, büntetések sora várt. Éppen ezért a város tanácsának egyik legfontosabb feladata évtizedeken át az maradt, hogy az adókat beszedje, és az egyéb bevételi forrásaiból minél több pénzt tudjon behajtani. Ehhez kapcsolódott a különféle kenyér- és takarmánygabona rendszeres felvásárlása, tárolása és annak Budára vagy más katonai támaszpontra történő szállítása. Csak másodlagosnak és szinte kivételesnek mondhatjuk a termőföld biztosítását a szegényebb gazdák számára, illetve a rendkívüli állapotok között a gabonafélék árának hatósági megállapítását és annak ellenőrzését. Az 1660-as és 1670-es évektől kezdve újabb komoly teher nehezedett a lassan kiépülő önkormányzati szervezetre, újabb erők zavarták meg a megszilárduló szokásjogokat. Ezektől az évtizedektől ugyanis egyre fokozottabb formában jelentkezett a feudális földesurak közvetett és közvetlen beavatkozása a birtokaikat képző mezővárosok és falvak életébe. Tekintettel arra, hogy a magyar törvények elég egyértelműen szabályozták a jobbágyok földesúri szolgáltatásait, a terhek teljesítése szabályozottabb körülmények között történt, mint a török hatósággal szemben. Önkényes fellépésükre azonban így is többször sor került. A Koháryak bevételeik növelése érdekében kívánták zsugorítani a város jogállását, és az önkormányzat hatáskörét nyirbálták meg önkényesen, Wesselényi Pál viszont fegyveres erő alkalmazásával kényszerítette ki jogilag alá nem támasztható pénzbeli igényei teljesítését. 3. A kapás- és ipari növények termesztése A kapásnövények ezekben az évszázadokban lényegében a konyhakerti növényekkel voltak azonosak, melyek már régtől fogva a háztartások elengedhetetlen kellékeivé váltak. Ezek a konyhakertek merőben más jellegűek voltak, mint a korábban ismertetett mezei kertek, amelyeket valójában szántóföldeknek mondhatunk. Részben a város közvetlen közelében alakítottak ki, részben pedig a nagyobb telkek udvarán hoztak létre kisebb kerteket a háztartások igényeinek kielégítése végett. A városon kívül már az előző században is voltak kertek. Erre utal egy, más vonatkozásban már korábban idézett, 1599-ből való bírói ítélet: „Kovács Péternét azért, hogy a kertekben káposztát lopott, arra ítélték, hogy a káposzta nyakára köttetvén, a pellengérhez kikötötték." Hornyik János jegyzeteiből tudjuk azt is, hogy a XVI. század végén más esetekben is „Káposztás kertek említtetnek...".

192 Ezeket a kerteket az érdekeltek, a tulajdonosok valósággal megépítették, gondosan körülkerítették. Tekintettel arra, hogy csak a hivatali iratok maradtak ránk, magánjellegű kertek kialakításának módjára nincs adatunk. Mivel a város kénytelen volt Pesten egy szálláshelyet, házat fenntartani az ott gyakran megforduló küldöttei számára, és 192 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 51.