Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

ebben azok ellátást is kaptak, gondoskodni kellett az olcsó zöldségfélékről. Ezért 1677-ben „Vesszőre, tövisre, hogy a pesti veteményes kert megépíttessék, adtunk tall. 1, den. 80. A pesti gazdasszonynak den. 40. Kapupénzre, tövishordóknak tíz oszporát."

193 Nyilván hasonlóképpen kellett itt helyben is védeni a konyhakerteket és annak terményeit. Aligha kétséges, hogy ekkor merőben másként gondozták a virágokat és a kerti növényeket mint napjainkban, de az öntözésre, a kutakra időnként szükség lehetett. E fontos létesítmények elsődlegesen a városban levő házak udvarán épültek, de közkutak is voltak. Bár erre a legrégebbi feljegyzésünk csak 1592-ből való, a hivatali procedúra egyértelművé teszi, hogy ezen a vidéken a kutak ásása nemcsak régóta ismert eljárás volt, hanem ezt már sok évtized óta szabályozott keretek között kellett végezni. Szappanos György háza szélén kutat ásott, de a város engedélye nélkül. Mégis hozzájárultak ahhoz, hogy a szabálytalanul ásott kút megmaradjon, de a gémnek az udvarra kellett járni.

1 4 A tanács régtől fogva feladatának tekintette, hogy a város különböző pontjain építtessen kutakat, melyeket a szegényebb gazdák, zsellérek használtak. Saját üzemei működtetéséhez is több esetben szükség lehetett kutakra. Egy erre vonatkozó feljegyzés a korabeli kútépítéshez is szolgál adatokkal: „Az sajtnyomó házhoz való kútba vettünk deszkákat tall. 3." A megépített kutak védelme visszatérő feladat volt a rongálókkal szemben: 1645-ben tíz embert büntettek meg e vétség miatt.

195 Tudjuk, hogy a kutak készítése mindig jelentős költséggel járt. A tényleges összegre is van adatunk: 1659-ből. „Az mely 52 tallérokat fizetett a város 3 kutak megcsinálásáért..." tetemes összegnek számított, és érthetővé teszi ezek védelmét.

196 A városon kívül is szükségessé vált, hogy a természetes vizeken és kopolyákon kívül ásott kutak segítsék az állatok és a pásztorok ellátását. Egy 1676-ból való bírói ítélet utal „Boda Gergely szállásánál a kútnál" történt sérelemre. Kétségtelen, hogy nem egyedi esetről van szó. A jelentősebb gazdák szálláshelyeiken ekkor már készíttettek kutat. Ugyancsak egy bírói ítéletből tudjuk, hogy a Nyomáson a város csordája számára csináltak kutat.

197 Konyhakerti növényeink közül a káposzta nélkülözhetetlenek számított már a középkor óta. így termelése megkerülhetetlenné vált. Amikor 1600-ban Búza Mihály prédikátor Tolnából Kecskemétre telepedett át, fizetésének tételei között található „száz fű kápiszta".

198 A nótárius és a város több alkalmazottjának conventiójában is évtizedeken át fellelhető az 50 fő káposzta.

199 E növény fontosságát, értékét növelte az is, hogy a török katonák és tisztviselők rendszeresen követeltek jelentős mennyiségű káposztát a várostól. Mivel Kecskemét körül alig akadt erre igazán alkalmas földterület, még a háztartásokhoz szükséges mennyiség is szűkösen termett BKMÖL IV. 1510/i. Töredékek. 86-89. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 33. BKMÖL IV. 1510/i. 1669. 11-13., ill. Uo. Töredékek. 24. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 65. Sajnos ezek pontos helyét nem ismerjük. Az viszont tény, hogy 1698-ban egy tanúvallomás utal egy „kis homoki kút" létére. Uo. 178. Ezek száma időről időre gyarapodott: 1704-ből is maradt feljegyzés: „kútcsináló faragóknak adtam 1 tall." BKMÖL IV. 1508/c. 1704.231. BKMÖL IV. 1510/i. 1676. 177. Balassa György a nyomási kútgémet vittel el, ezért 5 garas büntetést fizetett. Uo. 1682. 49-62. HORNYIK János, 1860-1866. II. 73. A főbírói és az adószedő számadáskönyveiben évenként külön rögzítették a város alkalmazottainak, cselédeinek bérét, conventioját.