Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Tönköly fertály 1662 144 144 144 9 Zab fertály 1663 125 125 125 1 Zab fertály 1664 125 125 125 43 Zab fertály 1668 75 75 75 11 Zab fertály 1669 70 70 70 25 Zab fertály 1671 80 80 80 1 Zab fertály 1672 100 100 100 11 Zab fertály 1674 100 100 100 2 Zab fertály 1676 240 120 135 92 Zab fertály 1677 120 120 120 8 Zab fertály 1680 200 120 190 106 Zab fertály 1681 200 162 194 34 Zab fertály 1684 400 320 350 25 Zab fertály 1686 490 240 455 2 Zab fertály 1687 332 332 332 1 Zab fertály 1689 230 90 200 120 Zab fertály 1690 150 150 150 1 Zab véka 1690 16 15 15,5 2 Ezek az adatok az elemzőnek több tendenciát és jelenséget is felfednek. Arra viszont kevésbé alkalmasak, hogy megvilágítsák, valójában mennyivel vált vonzóbbá, kifizetődőbbé a kecskeméti gazdáknak a gabonatermesztéssel való foglalatosság. Ezek az évtizedek ugyanis csekély kivételtől eltekintve háborús időszaknak tekinthetők. A kenyérgabona és a különféle takarmányok iránti keresletet nem a lakosság számának, igényének változása indukálta, hanem a hadak járása. Normális, kiegyensúlyozott gazdálkodás feltételei csak évtizedekkel később, a XVIII. században, a háborúk befejezése után alakultak ki. A gazdálkodás számára természetellenes körülmények érthetően természetellenes ármozgásokat idéztek elő. Fel lehet ezek alapján is rajzolni igen látványos grafikonokat, de ezek alig mutatnának többet annál a jól ismert ténynél, hogy a kereslet rendkívül hektikus volt, az árak pedig a katonaság és a hivatalok beavatkozása miatt gyakorta önkényesek, torzak lettek. Aligha kétséges, hogy egyesek számára ezek a körülmények alkalmasak voltak nyerészkedésre, olykor akár kisebb vagyon felhalmozására is. A létbizonytalanság, a gyakorta megismétlődő beszállásolások, a rablás határát súroló adókivetések, az egyéni balszerencsék viszont az esetek többségében eltüntették ezeket a gyarapodásokat. Ezeknek a keserves évtizedeknek pozitív hozadékát elsődlegesen azok látták, akik részben a járványok és a háborús rablások révén elpusztult rokonoktól pénzes kerteket örököltek, illetve azok, akik némely családnak a kíméletlen adóztatás révén előálló kiszolgáltatott helyzetét oly módon tudták javukra váltani, hogy birtokaikat olcsón megvásárolták vagy tőlük zálogba vették. Ezek száma viszont csekély volt. Végeredményben azt fogalmazhatjuk meg, hogy a háborús konjunktúra minden bizonnyal érdemben nem növelte a város határában a gabonatermesztésre feltört föld területét, de a már korábban is a gabonatermesztést biztosító pénzes kerteken belül bizonyos koncentráció kétségtelenül végbement.