Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

mondható teljesnek, pontosságuk sem mindig megnyugtató. így, mint a legtöbb korabeli nyilvántartást, a dézsmajegyzékek adatait sem lehet maradéktalanul pontos forrásnak tekinteni."

2 Minden hiányosságuk ellenére az egyik legtöbb tényt felátró írott emlékeink ezek a nyilvántartások. Buza János - már említett - rendkívül alapos és módszertani szempontból is mintaértékű munkában dolgozta fel, hogyan alakultak a gabonaárak, és miként változott a gabona áruforgalma Nagykőrösön a török uralom alatt. Témaválasztásából adódóan magával a növénytermesztés körülményeivel, és a város lakosságának termelőmunkáján belüli súlyával csak áttételesen foglalkozik. Joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy „Törökkori gabonatermesztésünkről mind a mai napig felbukkan az a nézet, amely szerint az Oszmán Birodalom igáját nyögő parasztság részben azért, mert a meg-megújuló háborúk miatt földönfutóvá vált, részben pedig azért mert a hódítók adóztatása kevésbé sújtotta az állattenyésztést, alig termesztett gabonát." Tökéletesen helytálló az a megállapítása is, hogy „...a török uralom alá került lakosság termelő tevékenységének a gabonatermesztés szerves része volt."

113 Kecskeméten, szerencsénkre, fennmaradt néhány teljesnek látszó gabonadézsma jegyzék. Itt mindenekelőtt az 1672., az 1675. és az 1689. évi lajstromokat vonjuk be vizsgálatunkba.

114 Ezek elemzését és adatainak felhasználását lehetővé teszi a rendelkezésünkre álló dézsmaszedés kulcsa is.

115 Tekintettel arra, hogy valójában csak ezek ismeretében lehet hasznosítani a dézsmalajstromokat, ezek pontos ismertetése elkerülhetetlen. Ezt annál inkább célszerű megtenni, mivel rajtuk keresztül az önkormányzat több évtizedes gyakorlata is kirajzolódik. Mivel a környező településekről igen kevés hasonló végzés, rendelet maradt fenn, célszerű az itt megőrzött fontosabb adatokat együtt közreadni.

116 Tizedszedésre már a XVI. század végéről maradtak adataink.

117 Bár a legelső ránk maradt gabonadézsmával kapcsolatos rendelet jóval később keletkezett, rendkívül hasznos számunkra, mivel ez az első eset, amely lehetővé teszi, hogy bepillantást nyerjünk a század középső időszakára kialakult gyakorlatról: „Anno 1663. Csaba Mihály uram főbíróságában a dézsmákról, úgymint az búzának huszadán, az árpának, zabnak, ciroknak, tönkölynek tizedén való bevétele, szedése."

118 Ez egyértelművé teszi, hogy Kecskeméten nem minden termény tizedét szedték be. A legfontosabb kenyérgabonának csak huszadát kellett a gazdáknak leadni. A termények minden bizonnyal részleges felsorolása pedig azt jelzi, hogy több gabonafélét termesztettek. Érdemes felfigyelni arra, hogy a dézsmálásra jelölt termények közül hiányzik a köles, amely pedig igen fontos élelmiszer volt, és széles körben termesztették. Már itt érdemes arra utalni, hogy a többi szántóföldi növényekből és a ker112 ILA Bálint, 1940-1941., ill. 1957.; BUZA János, 1985. 113 Tekintettel arra, hogy Nagykőrösön sem a dézsmaszedés kulcsa nem állt rendelkezésére és miként Majlát Jolán megállapította: „általában a dézsma nem egészen tisztázható elem Kőrös adórendszerében", mindenekelőtt a gabonaárak és az áruforgalom alakulását elemezte, és csak alkalmanként tért ki a termelés folyamtára és eredményeire. BUZA János, 1985. 1-3. 1,4 Maradt fenn 1663-ból is egy dézsmajegyzék, de ez lényegesen hiányosabbnak látszik mint a jelzett három lajstrom, ezért ennek feldolgozásától el kellett tekintenünk. 115 Buza János csak az 1664. és az 1685. évi rendeleteket idézte, illetve használta. 116 „Nagykőrös XVII. század első feléből származó adókönyveiben viszonylag sok adat maradt fenn a városi elöljáróság által szedett 'dézsmáról', de mint arra már korábbi kutatás rávilágított a dézsmaszedés helyi kulcsa a török uralom egésze alatt rejtve maradt." BUZA János, 1985. 2. 1.7 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996.46. 1.8 BKMÖL IV. 1504/m. 1663. 57.