Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

tekben termesztett növényekből nem szedtek tizedet. A gabonafélék itt jelzett tizedelése idők során változott ugyan, de a többi növény dézsmálására alig történik utalás, pedig széles körű termesztésüket jól lehet dokumentálni. Néhány évvel későbbről is maradt ránk egy rendelet, de ez távolról sem részletezi olyan pontosan a gabonadézsmával kapcsolatos kötelezettségeket mint az előző. Mégis fontos számunkra, mivel pontosítja, hogyan kellett ebben az évben a dézsmát kiszámolni és beszolgáltatni. „Anno 1669. die 15. Septembris. Az böcsületes tanács közönségesen azt rendelte, hogy mindenféle életből, borból, búzából, juhból, akár pénzen vötte, akár maga építette az szőlőjét, mindenekből beadja az dézsmáját, mind első terméséből s mind pénzen vött szőlőjéből. Az juhokból is, amely esztendőben szerzetté... Az búzából ki tudván az aratórészt, az nyomtatásból tartozzék beadni...".

119 Ugyancsak igen hasznos számunkra a következő utasítás: „Anno 1672. Böde Lukács uram főbíróságában az búzadézsmának huszadán, árpa, zab, cirok és tönköly dézsmáknak tizedén bevétele és azoknak számtartása."

120 Ez a felsorolás lényegében a dézsmajegyzék bevezető része. Ez teljesen egyértelművé teszi, pontosan milyen arányban szedték be az egyes terményekből a tizedet. Ennek birtokában, ha nem is teljes pontossággal, de ahhoz nagyon közel állóan lehet felmérni, dokumentálni az éves termést a város határán belül. Ez az újabb rendelet arra is rávilágít, hogy egy évtizeden át gyakorlatilag nem változott a tizedszedés normája a városban. Az sem látszik önkényes feltételezésnek, hogy a viszonylag békésebb évtizedekben nem módosították a gazdák ez irányú kötelezettségeit. Közös még ebben a rendeletben az előzővel, hogy nem történik említés a pusztákon termelt gabona tizedeléséről. A dézsmaszedéssel kapcsolatos egyik legrészletesebb rendelet 1685-ből való. Ezt Hornyik János másolta ki az időközben már elveszett tanácsi jegyzőkönyvből: „5-o. Az mi az Kecskemthi désmálást illeti, az mint az régi jó szokás observáltatott, most sem bontatik el. Azért kiki személye szerint mihelt nyomtat, azonnal hiti szerint az Désmáját közönséges helyre az váras házához hozza be in persona, úgy hogy ha ad summum sz. Demeter napig be nem hozza, büntetése fog lenni fi. 12. mellyet az bíró irremissibiliter exequáljon, az után az Désmát is meg adgya, az désmálás pedig ily formában fog rendben végben menni. Az Búzának az Kecskeméthi földön huszada vétessék, az Pusztán harminczada. Az Árpának, Zabnak, Cziroknak az Kecskeméthi földön tizede, az pusztán tizenötöde vétetik be. Az Úr rétin való Köles tizedéből fog désmáltatni."

1 1 Ebből teljesen egyértelművé válik, hogy általános gyakorlat lehetett az az eljárás, hogy a búzának nem a tizedét, hanem csak a huszadát szedték be. Az is nyilvánvaló válik, hogy merőben másként jártak el a város régi határán belüli mezei kertek termésének dézsmálásában, mint a bérelt pusztákon termett gabonák tizedelésében. Ez az imént idézett dézsmajegyzékek alapján is teljesen egyértelmű. 1,9 BKMÖL IV. 1508/c. 1669. 4. 120 BKMÖL IV. 1504/m. 1672. 270. 121 HORNYIK János, 1860-1866. II. 220-221.