Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

ELŐADÁSOK - MOLNÁR TIBOR: ANYAKÖNYVEK FORRÁSÉRTÉKE A VILÁGHÁBORÚS ÁLDOZATOK ADATAINAK FELTÁRÁSÁBAN

ANYAKÖNYVEK FORRÁSÉRTÉKE A VILÁGHÁBORÚS ÁLDOZATOK ADATAINAK FELTÁRÁSÁBAN Magyarország embervesztesége a XX. századi világháborúkban A Kárpát-medence nemzeteit nem kímélték a XX. század világháborúi, amelyek során az anyagi veszteségek mellett óriási emberáldozatokat követeltek. A háborús emberáldozatok fogalma magában foglalja nem csak a harctéren elesett, illetve sebesülés vagy betegség következtében elhunyt katonákat, hanem azon polgári személyeket is, akik a háborúval kapcsolatos bármilyen cselekmény - bombázás, deportálás, kényszermunka, hadifogság, háború okozta járvány - következtében vesztették életüket. A XX. századi világháborúk magyarországi emberveszteségeiről különböző időszakokban - az aktuális politika függvényében - különböző adatok jelentek meg. Az 1914-1918-as háborús periódusban a történelmi Magyarország 20 milliós lakosságából 3 millió 800 ezer katona vonult hadba. Ebből: - a különböző harctereken elesett 660 ezer fő, - 800 ezer katona szerzett olyan sebesülést vagy betegséget, melynek következtében a háború további folytatására alkalmatlanná vált, de nagy részük a civil társadalomba való beilleszkedésre, illetve önálló kereseti lehetőség megteremtésére is képtelen volt.

1 Más szavakkal: a történelmi Magyarország területéről hadba vonultak 17,37%-a elesett, 21%-a megsebesült és hozzávetőlegesen 20%-a hadifogságba került. Gyakorlatilag csak minden második katona térhetett haza „sértetlenül" a háborúból. Az I. világháború során az össznépesség arányához viszonyított veszteség alapján világviszonylatban az Osztrák-Magyar Monarchia és vele együtt Magyarország is 6,77%kal - Szerbiát, Franciaországot és Németországot követően - a negyedik helyet foglalta el.

2 Az I. világháború jellemzője, hogy a hátország élesen elkülönült a harctértől. Az emberáldozatok zömét katonák képezték, de az 1918-ban fellángoló spanyolnátha - amely a háborúnak köszönhetően terjedt szét - ugrásszerűen megnövelte a polgári áldozatok számát. Az 1918—1920-ig tomboló járványban 500 millió ember betegedett meg, ebből 20 millió halt meg. Az 1939—1945-ös II. világháborúban a katonák és a civilek sorsa sokkal jobban összefonódott. A háború jellege lényegesen megváltozott: kiterjedt méreteket öltött a légiháború, a harcmodor új formájaként alakult ki a gerillaháború. A lakott települések is hadszíntérré váltak, a hátország és a harctér közötti különbség elmosódott, a szembenálló felek nem kímélték egymás polgári lakosságát. A háború során megjelent az ideológiai, faji és vallási alapon szervezett népirtás, amely egyes népcsoportok, kisebbségek ellen irányult. Ez jelentősen növelte a polgári áldozatok számát. RAVASZ István, 2003. 242.