Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

Ritkaságszámba ment ugyan, de a mezővárosi társadalom legalacsonyabb rétegeiből származók is eredményesen kérelmeztek mezei kertet. Korábban már idéztük a Baranyából jött, és később oda visszatért Kovács Dávid esetét. Az sem volt megszokott, hogy egy volt cseléd legyen kérelmező. Mindez azt jelzi, hogy a mezőváros társadalma ekkor még rendkívül nyitott volt. A városba került teljesen vagyontalan cselédek, béresek, pásztorok pár év szolgálat alapján szerezhettek néhány ökröt, amelyekkel már vállalkozhattak szántóföld megművelésre. „Nagy Mihály, Bede Lukács bérese féle, kért egy darab földet meg, melyet Móricz foglalt vala hozzá, olyan homokföld. Jelen lévén főbíró Totth György urammal a kisbírák: Magó Mihály, Máté Kovács etc."

53 Tekintettel arra, hogy a mezei kertek birtoklása számos előnnyel járt, és a bérletet a családtagok örökölhették is, nem volt ritka eset, hogy egy-egy gazda, egyegy család pénzes kertje mellett város adománya kertet is meg tudott tartani. 1659 áprilisában Csebe Pál főbíró hozta meg döntését. „Az mely mezei kertet bírt Börze Ferenc, minthogy város adománya, az böcsületes tanács azon kertet adta Lovas Jánosnak, míg szolgálhat tőle, minthogy Börze Feri[nek] más kertje is vagyon." „Szűcs Péter dfeák] a Szabó Máté uramék egyik kertjét, amely városadománya volt, tudniilik azt kérte meg, mivel másik kertje is volt." „Sárközi István uram bíróságában lévén Sánta Szabó Gergelynek az Úrrétin két kertje, egyik pénzes, másik város adománya. Az városadományát kérte meg Kari András uram, az böcsületes város engedelme, ha járul hozzá." Az is többször előfordulhatott, hogy egy személy két város adománya kertet is művelt. A szántóföldre áhítozók érthetően rendre megkísérelték az egyiket maguk számára megszerezni. „Anno 1689. 1. Julii. Bíró György, homoki, kérte meg Ábrahám Tóth István kertjét, mivel kettőt bír városadományát. A becsületes tanács totaliter neki conferálta Magó Mihály uram főbíróságában.

54 A mezei kertek kérelmezéséről csak alkalmi feljegyzések maradtak ránk. Ezek tanúsága szerint a szabad földfoglalás a XVII. század első felében feltétlenül megszűnt. A század derekán már újból és újból találkozunk a kérelmezők nevével, illetve az ezzel kapcsolatos tanácsi döntésekkel. A legnagyobb mozgás, a legjelentősebb változás a mezei kertet birtoklók és a kérelmezők között kétségtelenül a hetvenes években ment végbe. A török állam és katonaság számára fizetett egyre súlyosabb adók, természetbeni szolgáltatások és a hosszabb-rövidebb fuvarok sok szerényebb vagyonnal, kevesebb igavonóval rendelkező gazdát tettek tönkre. Ehhez járultak a kurucok és a tatárok megismétlődő rablásai, zsarolásai. De még ezeknél is nagyobb pusztítást végzett 1678-ban a város jelentős részének leégése, majd az ezt követő még iszonyatosabb csapás, a lakosság csaknem negyedét-harmadát elpusztító pestis. Ezek hatására a birtokosok, bérlők számottevően átcsoportosultak. Kétségtelen, hogy csak a hetvenes évekből több mint kilencven kérelem gyűjthető össze a különféle nyilvántartások lapjairól. Sajnos nem könnyű megállapítani, hogy akár csak egyetlen meghatározott időpontban is hány kecskeméti gazdának volt mezei kertje, hányan foglalkoztak szántóföldi gabonatermesztéssel. Papp László a két háború között még vallathatta az egykori tanácsi jegyzőkönyveket, így megállapításai mellett nem mehetünk el szó nélBKMÖL IV. 1504/m. 1676. 266. Minden bizonnyal nemcsak biztatást, hanem segítséget kapott gazdájától, aki nemcsak tanácstag volt, hanem több alkalommal töltötte be a főbírói tisztséget is. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 64., BKMÖL IV. 1504/m. 1676. 266-279., IV. 1504/m. 1679. 273-274., ill. IV. 1504/m. 1689. 2-9. Ritka eset, hogy egy kötetben, egy nyilvántartáson belül a döntést három viaszpecséttel is megerősítették, melyek még mindig jó állapotban vannak.