Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - ÁDÁM ANDRÁS: AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868)

AZ ELSŐ KECSKEMÉTI TEMETÉSI SEGÉD-EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1836-1868) Egyesületek (egyletek) kialakulása Ha az értelmező szótárban keressük meg az egyesület címszót, a következő meghatározást találjuk: „Személyeknek vmely közös és állandó célra való társulásából keletkezett, jóváhagyott alapszabályok szerint, többnyire hatósági felügyelet alatt működő szervezete... testülete."

1 A tömör meghatározás azonban hosszú történelmi múltat és sok-sok fáradozást, küzdelmet, segítő, jobbító szándékot takar. Ez pedig bizonyára érdemes lehet a ma emberének figyelmére is. A cél, amely szervezetbe tömöríti a „személyeket" - tudjuk - sokféle lehet. E sokszínű palettáról a temetkezési egyletek történetét emelem ki ebben a tanulmányban, mint a maga korában talán a legtöbb embert érintő mozgalmat. A XIX. század közepén, egészen pontosan 1853-ban, Kubinyi Ferenc és Vahot Imre szerkesztésében megjelent a „Magyarország és Erdély képekben" című munka, az első részletes, képes útikönyv. Kecskemétet ismertető fejezetében a következőket olvashatjuk: „Van végre temetési egylet is, melynek már a mult évtizedben 10,000 pftnyi tőkéje volt, s a részvényesek az orvosi segély és gyógyszeren kívül még az eltemettetés jótékonyságában (?) is részesülhetnek."

2 Mik is hát a temetkezési egyletek? Miután az egyesületek egy adott cél érdekében alakulnak, választott céljukkal lehet leginkább definiálni őket. A temetkezési egyletek célja - a tag elhalálozása esetén segítséget nyújtani hozzátartozóinak, hogy illő végtisztességet adhassanak neki, még akkor is, ha egyébként szegény sorban élnek. Mert „...csak egyesült erő teheti az égnek azon reánk mért rettentő végzését is, hogy minden embernek meg kell halni, valamennyire könnyebben tűrhetővé." - írja bevezetőjében az 1836-ból ránk maradt első, kecskeméti alapszabály, amely ugyan egy egyesület szabályzata, de az itt olvasható gondolatok minden temetkezési egylet alapvető eszméi. A bevezető így folytatódik: „Azon keservet, melyet okoz kedveseink elhunyta, és mellyet nagyobb részint a' kevésbé tehetős Háznép, midőn a' háztól a' kenyér kereső atya, vagy a' szorgalmatos anya kidűlnek, 's meg haláloznak, sokszor nehezíti az is, hogy kínzó aggodalom lepi meg az elmaradtaknak szíveiket, a' legközelebbi, és legsürgetősb szükség pótlására, a' többi között kedveseik' hideg tetemeinek illő eltakarítása eránt." Sokszor, megfelelő pénzösszeg hiányában kölcsön kell kérni, ám „...sok hajdan jó szivet mutató atyafi, és barát vagy éppen akkor magának is tehetsége nem lévén, nem segíthet, vagy pedig ha segíthetne is, az illy megszorult' esdeklésére meg siketül...". Ha évekig „...fanyar lemondásokkal 'sugorgatják eltakaA magyar nyelv értelmező szótára. Szerk.: Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete. Budapest. 1960. II. 50. KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre: Kecskemét és a kecskeméti puszták. Kecskemét. 1980. (A Magyarország és Erdély képekben c. mű 1. kötetének hasonmás kiadása.)