Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

appellalni." A pénzes kertekkel kapcsolatosan is a városi tanács feladatává tette a szerződések hitelességének felülvizsgálatát, megbízottja, Nyéki Gábor valójában csak megfigyelői szerepet kapott. A jogforrás a város közösségének akarata volt, ennek megjelenítője pedig a tanács, illetve a főbíró személye lett. Visszatérő formula volt az alábbi: „Hegedűs János uram főbíróságában Király Gergely kérte mög a böcsületes tanácstól Szél Márton kertjét." Sok példa igazolja viszont, hogy a főbíró akadályoztatása, távolléte miatt a kérelmeket alacsonyabb szinten is be lehetett terjeszteni: „...adószedő bíró Böde Lukács uram, Szőke János, Serah Mihály, Bodo Pál, Mészáros István jelen lévén ű kelmék, kérte mög Varga Miklós uram Varga Mihály kertjét. Anno 1655. Szent István napján, déltiest." „Megkérte Bíró uramtól mezei kertet Faragó György, melyet bírt Sovány György ennek előtte, Kalocsa János, Csaba János, Deák Pál uraim jelenlétekben."

49 Tekintettel arra, hogy a most rendelkezésünkre álló feljegyzések nem a hivatalos tanácsi jegyzőkönyvekből valók, hanem csak különféle nyilvántartásokban fennmaradt fogalmazványoknak, emlékeztetőknek nevezhetők, a kérelem körülményeit nem mindig rögzítik. Szerencsére rendelkezésünkre áll sok részletezőbb feljegyzés is, amelyek alapján viszont egyértelmű, hogy amikor a főbíró személyesen is megjelent, a döntést még akkor is több tanácstag jelenlétében és hozzájárulásával hozták meg: „Dora Benedek látván Kerek Bálint erőtlenségét, hogy az szolgálathoz elégtelen, megkérte az mezei kertjét, úgy mint város adományát főbíró urunktól, Bede Lukácstól. Jelen lévén esküdt társai, adószedő bíró Balogh István, Szőke János, Magó Mihály, Györfi János, Kovács István etc."

50 A rendelkezésünkre álló több mint száz eset alapján úgy tűnik, hogy a kérelmek beadása nem volt valamely időponthoz vagy évszakhoz kötve. A kertet kérelmezők aránytalanul nagy részben érthetően a városban adózó gazdák voltak. Az viszont akkor természetes volt, hogy a különféle választott tisztségeket ugyancsak a városban élő gazdák látták el. így a kérelmezők között fellelhető kisbírák, tizedesek társadalmi hovatartozásukat tekintve ugyancsak gazdának minősültek. Néhány esetben a város hivatalos jegyzője, aki a város alkalmazottja volt, ugyancsak feltűnt a kérelmezők között. 1673-ban „...Gábor Deák kérte meg becsületes tanácstól Czéh Györgyné vejének, Uczay Szűcs Istvánnak a Bánomban lévő pallagját, melyet tizennégy esztendőktől fogva csak kenderföldnek [használt] és kaszált."

51 „Tárki Györgynek búcsút adván, az becsületes város mezei ketjét kérte meg György deák nótárius főbíró n. Patai András uramtúl Nagy János adószedő, Sárközi Pál vásárbíró, Csete György, Csertő János, Cseh György, Herczeg István, Hamrika János előtt."

52 A jegyző már korábban is folyamodott mezei kertért, melyet, úgy látszik, nem nyert el. Tehát még a város egyik legfontosabb alkalmazottjának is végig kellett járnia a megszokott hivatali utat. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 119. BKMÖL IV. 15010/i. 1640-1707. Töredékek, 52-54., Uo. 1674. 11-12. A főbíró, Kamarás Ambrus nem voltjelen. BKMÖL IV. 1504/m. 1672/73. 164-167. Nem ritka az olyan eljárás, hogy a körülményeket jobban ismerő kisbírókat is bevonták a döntések előkészítésébe. BKMÖL IV. 1510/i. 1674. 1. Ezeket a mezei kerteket elsődlegesen gabonatermesztés végett adták és kapták. Aki ettől eltért, azt kockáztatta, hogy bérletét elveszti. BKMÖL IV. 1504/m. 1674. 226-227. 1677-ben az egyik kántor kért kertet. IV. 15010/i. 177.7.