Bács-Kiskun megye múltjából 21. (Kecskemét, 2006)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN A XVII. SZÁZADBAN

bírságh alat, hogy az ketskeméthi bírák szorgalmatosan az ollyanok neveknek s mostani helyeknek végire menne s az ketskeméthi határban levő jószágokat serieseben véve, adgyak tudtokra, ha matul fogva edj holnap alat vissza mennek Ketskemetre lakni, jobbágykodni, birhattiákjószágokat...". Nyéki Gábor ágálása miatt a főurak beavatkozása egy ideig igen vehemens volt. 1677. november 4-én Koháry Imre állt elő követelésével: „Az meg keresett szegénység közzül sokaktól kényszeríttettem, instálván azon, hogy provideálnék kiváltképpen való rövidségekről. Tudni illik sokak közzületek pénzes kerteket birván, a földnek bővségén által feküsztök, kaszálló földeknek tartjátok, s az város földén kívül szántotok s vettek, inkább a városnak kárával és nekik nyavalyásoknak egy talpalatnyi földök sincsen."

43 Hornyik János megállapítása szerint félévi „erélyes tollharc után... Nyéki Gábor deák eltakarodott, s a földesurak megelégelték az elöljárókat utasítani, hogy a földbirtokok nélküli lakosoknak a szomszédos Páka, Borbásszállás, Orgovány és Jakabszállás pusztákon városadománya kertek osztassanak."

44 Itt feltétlenül utalnunk kell arra, hogy ez a gyakorlat nem ekkor vette kezdetét. Hornyiknak igaza lehet abban, hogy a társadalmi feszültség oldása végett a tanács újabb és újabb kérelmezőnek biztosított város adománya földet tartós bérletein, viszont az is kétségtelen, hogy már az 1672. évi dézsmajegyzékben a kecskeméti gazdák között 13 személynél jelezték, hogy Pákán termett gabonája. Öt főnél, hogy Szentkirályon, 15 esetben jelezték, hogy az illető Matkópusztán termelt. Borbásszálláson 20 gazda termelt gabonát, míg Szentlőrincen két fő, illetve Jakabszálláson és Kerekegyházán egy-egy fő nevét rögzítették a dézsmajegyzék összeállítói. Tehát csaknem hatvan gazda folytatott gabonatermesztést a város által bérelt pusztákon.

45 Az 1678-ban pusztító pestisjárvány után néhány évre csitult a mezei kertek bérlése miatti társadalmi feszültség. Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy a következő években a kérelmekhez ritkán mellékeltek érveket. Legtöbbször csak a korábbi bérlő személyét és a kert helyét határozták meg.

46 Azt a jogot és gyakorlatot, hogy a mezei kerteket a város közössége nevében a város tanácsa adhatja, senki nem kérdőjelezte meg. Ezt jelzi az 1669. június 16-án történt bejegyzés is: „Nagy István uram főbíróságában az kiknek az város földén az böcsületes tanács kertet adott" bevezető szöveg is.

47 Ezt a jogosítványt a Koháryak sem vitatták el leghevesebb támadásuk során sem. Sőt, Koháry Imre parancsa ezt egyértelművé teszi: „Bakos Panna Törvényit, a ki it Székünkön approbaltatott, mellyet mi is confirmaltunk, mennyen executioban; mert mi haszon volna Törvényt tenni, ha végben soha sem menne. Hogj ha peniglen valami protectioja volna Demeter Mártonnak azon kerten való szántasa veget, keressen a Varos Füstin való béli Törvényen es ha valamely Parsnak a Füstin való Törvény nem tetszik, szabad legyen 43 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1991. 25., ill. 27. 44 HORNYIK János, 1860-1866. II. 165. 45 BKMÖL IV. 1504/m. 1672. 140-167. 46 A sok-sok eset közül csak néhány példát említünk: „Horvát Gergely, Borsos János veje kérte meg Tegzes János kertét, melynek szomszédgya Kovács András." BKMÖL IV. 1510/i. 1640-1707. Töredékek, 101. „Dopsza Ferenc kertét kérte meg Szél Márton, az adófelvetésen neki conferáltatott." BKMÖL IV. 1508/c. 1685. 341-342. „Borbély Mihály kérte meg Ötvös Péter kertit, néki is conferáltatott az böcsületes tanács által." IV. 1504/m. 1692. 237. 47 BKMÖL IV. 1508/c. 1669. 6.