Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA: BETYÁROK KECSKEMÉT KÖRNYÉKÉN AZ 1848/49. ÉVI SZABADSÁGHARC UTÁN

tetemes pénzt vittek el tőle, az ajtót pedig kívülről rázárták. A fulladás határán volt, mire rátaláltak. A tanácsnok nem ismerte fel támadóit, a tetteseket nem találták meg.

15 A főszolgabíró az ilyen, és ehhez hasonló esetek miatt szükségesnek tartotta a csendőrbiztosság felállítását Kecskeméten. „... A lopási, orgazdasági s e fajta bűnök tetemes nagy számmal fordulnak elő - írta a megyefőnöknek tett jelentésében -, s ennek oka főképp abban rejlik, mert most a megyei pandúrok s biztosok megszüntettek, azok feletti rendőri felügyelet is végkép megszűnt, mert habár rendszeres jegyzéket a megyei biztosok nem vezettek is, de személy és helyi ismeretöktül fogva minden gyanús embert ismertek s a pandúrok által szemmel tartattak. Ezeknek felszámolása szintén nélkülözhetetlenné teszi a rendőrség felállítását... Hogy pedig ezen bűntények elhatalmasodtak a járásbíróság havi kimutatásaiból leginkább kitűnik, midőn az itt rendszeresen 120-140 közt levő rabok közt legalább kétharmada lopás és orgazdaságra van lefogva, mely egy nagy részben rendőri felügyelet hiányának tulajdonítható. Az előadott több vonásoknál fogva Kecskeméten egy cs. kir. csendőrbiztosság felállítását elmúlhatatlan szükségesnek tartom."

16 Valószínűleg a főszolgabíró erőfeszítésének köszönhetően 1853. november végén 11 főből álló „külbiztonsági őrcsapatot" helyeztek el Bugac pusztán Bernát Lajos haszonbérlő majorjában.

17 A szentkirályi pusztán a csárdába 13 fős csendőrcsapat került. Orcsapatok tanyáztak a szentlőrinci csárdában, a Nagykőröshöz tartozó kocséri, a Kiskunfélegyházához tartozó jakabszállási és az orgoványi csárdákban is. Feladatuk a rablók elfogása volt. A félegyházi „külőrség" 1853-ban egy Kusza Bandi nevű fegyveres betyárt üldözött (aki állítólag szegedi gulyás volt). A betyár üldözés közben megsebesült és Sánta Sándor szentkirályi tanyájára menekült, ott magát szándékosan agyonlőtte, nem akart a pandúrok kezére kerülni.

18 A városban főleg a korcsmákban gyűltek össze a gyanús elemek, ezért azok számát - mely 1854-ben 98 volt - a szolgabíró jónak látta 50-re csökkenteni.

19 1854. november elején, a 7-én eltemetett kecskeméti Hoffmann János prépost sírboltját rabolták ki, elvitték az egyházi ékszereket, gyűrűt, láncon függő arany keresztet.

20 Kecskemét környékén már ebben az időben több betyár garázdálkodásáról tudtak: Piktor, Szalinka és Padár Imre nevűeket emlegettek. Napirenden voltak a lóés marhalopások. 1855. november 29-én Bóta János benei pusztájáról rabolt el két betyár 2 lovat és egy szekeret. A szolgabíró elrendelte köröztetésüket.

21 15 BKMÖL IV. 653 1439/1852. sz. irat. 16 Amíg a pusztázó hadnagyok (más néven pandúrok) a megyei kormányzat emberei voltak, a csendőrök a központi kormányzathoz tartoztak. A megyékben a pusztázók - és vezetőjük, a csendbiztos feladata volt a közbiztonságra való felvigyázás, a bűnösök törvény elé állítása. A levél 1853. aug. 19-én kelt. BKMÖL IV. 653 2126/1853. sz. irat. 17 BKMÖL IV. 653 3418/1853. sz. irat. 18 Uo., 1960/1853. sz. irat. 19 Uo., II. 59/1854. sz. irat. 20 Uo., III. 193/1854. sz. irat. 21 BKMÖL IV. 1910/a Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Elnöki iratok. 235/1855. sz. irat.