Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)
ELŐADÁSOK - PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA: BETYÁROK KECSKEMÉT KÖRNYÉKÉN AZ 1848/49. ÉVI SZABADSÁGHARC UTÁN
1855 decemberében Nagy István futóbetyár (az iratok is így említik) 2 marhát lopott a fülöpszállási határban Csompó Józseftől és egy harmadikkal együtt teleltetésre kiadta Szórát János és Szappanos János szentkirályi kertészeknek. 22 1856. október 23-án éjjel Kása Gergely kistalfáji úti tanyáján jelent meg 4 gyalogos betyár. Kása Gergelyt, aki az akolajtóban feküdt, megtámadták és úgy agyba-főbe verték, hogy hajnalra belehalt sérüléseibe. Feleségének, aki a szobában aludt - és a kiabálásra, jajgatásra felébredt - sikerült elmenekülnie a szomszédos tanyára, ahonnan segítséggel tért vissza. Jöttükre a rablók elmenekültek. 23 1856. november 24-én a csalánosi új erdő mellett vásárból hazatérőket fosztott ki 3 lovas betyár. Péli Jánostól elvettek egy pár fehér ruhára való vásznat, 2 kendőt, 1 nyakravalót, 2 ingvállra való vásznat, 1 mellényre való szövetet és 50 váltóforint készpénzt. Berente Imrétől 18 váltóforint készpénzt. Virág Nagy Mihálytól csizmát (11 váltóforint értékűt), 1 kis mándlit (10 forintot érőt) és 7 váltóforint készpénzt. Czirkos Istvántól 5 váltóforint 30 krajcár készpénzt, ipától, Héjjas Istvántól 5 pengőforint készpénzt. A károsultak szerint a rablók közül 2 igen fiatal suhanc volt. Csak egynek volt lőfegyvere, a másik kettő botokkal volt felfegyverezve. Vargha József kecskeméti csendbiztos a leírásból Cserni István betyárra gyanakodott, aki után megkezdték a nyomozást, de a csendbiztos szerint csak nehezen, nagy utánajárással lehet kinyomozni, „minthogy neki, mint csavargó betyárnak semmi bizonyos tartózkodási helye nincsen". 24 1856. december 8-án négy fegyveres - arcukat kendővel elfedő - betyár csongrádi vásárból hazafelé tartókat rabolt ki az alpári határban. Előbb Kasuba Tóth János kecskeméti ember tanyáját keresték fel. Mint később kiderült itatni mentek a tanyára és fegyverért, mert tudták, hogy Kasubának volt fegyvere, de a gazdát nem találták a tanyán. Ezt követően a fekete úti csárdához vezető úton egy Győrfi nevű kecskeméti földművest vettek üldözőbe. A vele utazó fiának fejét beszaggatták. Az apa a csárdába menekült. A rablók Győrfit az istállóban gondolták elrejtőzni, ezért felgyújtották az istállót, majd az új falusi úton a csongrádi vásárból igyekvőket rabolták ki. Kasuba lánya a rablók közül az egyikben Bogár Imrére ismert. (Az idősebbik Bogár Imre lehetett, mert Vargha József kecskeméti csendbiztos a leírásból őrá ismert, akit 1843-ban ő, mint Rózsa Sándor rablótársát elfogott, s akit akkor 6 évi börtönre ítéltek.) 25 Pátkai Lajos kecskeméti szabómester - szintén 1856 decemberében - a csongrádi vásárba igyekezvén, több utassal az újfalusi csárdába tért be éjjeli szállásra. Este 8-9 óra táján 4 lovas betyár nyargalt be a csárdába, az udvaron levőket fegyverrel terelték be a szobába, a vonakodókat ütlegelni kezdték. Pátkai a kocsin feküdt, őt egy lovas betyár fejbe vervén szintén a szobába hajtotta. Egy a betyárok közül lovon maradt, a többiek a szobában levőket megmotozták, és akinél pénzt találtak elvették. A BKMÖL IV. 653 V. 574/1855. sz. irat. Nagy Istvánt későbbi rablásai miatt 1863-ban a Csongrád Megyei Fenyítő Törvényszék rögtönítélő bírósága kötélre ítélte és kivégezték. A tanyán tartózkodó 2 cseléd (az egyik még gyerek volt) a rablóktól megijedve elmenekült. A rablókat nem ismerték fel. A polgármester a cs. kir. csendőrséghez és a megyetörvényszékhez is jelentést tett az esetről. A tettesek nem kerültek akkor elő. BKMÖL IV. 653 V. 890/1856. sz. irat. BKMÖL IV. 653 II. 1004/1856. sz. irat. Nyúl János kecskeméti lakos, az egyik kárvallott elmondása szerint a csongrádi vásárból kocsin az újfalusi kocsma felé tartottak, mikor 4 fegyveres rabló őket megállította. Háromnak bajusza „be volt kötve, egynek pedig az egész képe lárvával (?) volt bevonva". Ez utóbbi azonnal a fosztogatáshoz fogott. Tőle 25 pengőforint 40 krajcár készpénzt, 2 lóról való passzust vettek el. BKMÖL IV. 653 II. 1004/1856. sz. irat.
