Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA: BETYÁROK KECSKEMÉT KÖRNYÉKÉN AZ 1848/49. ÉVI SZABADSÁGHARC UTÁN

(vagy Geszten) Jóska híres nyíri betyár volt. Patkó Bandi Somogyban, Sisa Pista Nógrád megyében, Fábián Pista Szalontán vált ismertté. Voltak akik bandába verődve, mások két-három fős csapatban „a maguk kezére dolgoztak". Rablások az 1850-es években A szabadságharc leverését követően Magyarország belpolitikai helyzete katasztrofális volt, a közbiztonság állapota kedvezett a bűnözésnek. A kivégzések, bebörtönzések, a volt honvédek besorozása százezrek felháborodását váltották ki. (A későbbi rendszeres besorozások azonban főleg a parasztságot sújtották, a vagyonosabbak ugyanis meg tudták váltani a 8 éves katonai szolgálatot.) Nem egy megyében a besorozás helyett sokan a szökést választották. Dunaföldváron pl. 100 besorozott honvéd közül 37 megszökött. Szentiványi Vince, pesti kerületi biztos 1850 februárjában Geringerhez intézett egyik jelentésében azt írta, hogy a sorozás elől menekülők az erdőbe vetették magukat. A bujdosó honvédekből, gerillákból, szegénylegényekből helyenként betyárcsoportok alakultak, melyeket a kormányzat évtizedeken keresztül sem tudott felszámolni. A hatalom a bujdosókat egységesen „rabló" elnevezéssel illette. Előbb-utóbb nagy részük valóban betyáréletre adta magát.

7 A lázadóknak azt a csoportját, akik nem voltak hajlandók elviselni az idegen országba katonának való elhurcolás megaláztatását, Magyarországon az 1850-es évek elején szimpátia övezte. A nép jó ideig azonosította az üldözött hazafiak sorsát az üldözött gonosztevők sorsával. Ez azonban az 1850-es évek végére megváltozott. Ferenc József 1852. december 8-án kelt rendeletével a Magyarországon levő katonaszökevényeknek ugyanis megkegyelmezett.

8 Kecskemét város tanácsa már 1850 októberében tudomást szerzett betyárok garázdálkodásáról. Varga József csendbiztos jelentette, hogy a város monostori pusztája melletti szentlászlói pusztán öt erősen felfegyverzett betyár tartózkodik. A csendbiztos és hat kecskeméti pusztázó hadnagy a szentlászlói telelőn Pálinkás Palkó híres betyárra, Budai Bandira és három társukra akadtak, megadásra szólították fel őket, akik puskalövéssel feleltek rá az istállóból. A tűzharc eredménye az lett, hogy Pálinkás Palkó megsebesült, Budait megölték, a három másik lovaira kapott és az istálló másik kapuján át elmenekült. Pálinkást és Budai holttestét a pusztázó hadnagyok Kecskemétre hozták. Pálinkást kikérdezték. Vallomásából kiderült, hogy kisteleki születésű, 1850 januárjától lovas betyárként élte életét, előbb Bódi Antal csapatával volt, de pünkösdkor összevesztek, és Pálinkás elhagyta őket, majd egy darabig magányosan töltötte életét. Október elejétől kerültek össze Budaival és a három másik társával (Fazekas Dávid jákóhalmi, Dimó Lajos és Lantos János mindszenti lakosokkal). Elmondása szerint erőszakos rablást nem követtek el, lovakat loptak különböző ménesekből. Pálinkás a lövéstől nehéz sebet kapott, amibe másnapra belehalt. A tanács az esetből azt a következtetést vonta le, hogy „csak a jó súgókkal és kellő táj ismerettel bíró csendbiztosok és pusztázók foghatják el a vidékre 7 LUKÁCS Lajos, 1955. 33. 8 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: BKMÖL) IV. 1609/a Kecskemét Város Tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzökönyvek (a továbbiakban: IV. 1609/a). 1852. december 30.- 1852. III./661.