Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853) I. BEVEZETŐ A magyarországi feudális nagybirtok gazdálkodásának elemzése és ismertetése érdekében jeles történészeink már sokat tettek,

1 és azok az irányításáról, fejlődéséről jól árnyalt összképet formáltak meg. A feudális társadalom legnagyobb részét kitevő falusi jobbágyság jogi viszonyait, életmódját és gazdálkodásának alakulását pedig hosszú idő óta igen sokan, elmélyülten és sikeresen kutatták, eredményeiket sok-sok részfeldolgozásban és monográfiában mutatták be, ezért ezt egészében és részleteiben talán még alaposabban ismerjük.

2 A szabad parasztság gazdasági és társadalmi fejlődésének elemzése és bemutatása viszont még várat magára. Csak nagyon korlátozott értelemben szólhatunk ilyen irányú kutatásokról.

3 Éppen ezért olyan jellegű feltárómunkákat, amelyek az egyes családi gazdaságok folyamatos gyarapodását, ezen belül az egyes termelési ágak súlyának változását, a birtokszerkezet alakulását, a felhasznált munkaerő, a piac, a paraszti tőkefelhalmozás folyamatának bővülését, a hitelezési mód modernizálódását, a paraszti életmód alakulását stb. elemezték volna, szinte nem is találunk. A Kiskunság, Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös határa a Duna-Tisza közi Homokhátság nagyobb részét magába foglalja. Ez a tájegység két-három kisebb megye (pl. Komárom, Túróc, Ugocsa) területénél is nagyobb volt, és lakossága sem volt kevesebb azokénál. Az is kétségtelen, hogy több uradalommal ért fel ez a terület. Gazdasági és társadalmi súlya már a XIV. századtól figyelemre méltó, mivel széles körű szarvasmarha- és lótenyésztése révén az ország egyik legfontosabb exportcikWellmann Imre, Mérei Gyula, Szabad György, Zimányi Vera, T. Mérey Klára, Szendrey István, Gál Éva, Hőgye István és még sokan mások végeztek kiemelkedően fontos vagy módszertanilag is igen jelentős munkát. E téren még kevésbé vállalkozhatunk a felsoroláskor teljességre. Csak az utóbbi évtizedek legjelentősebb kutatói közül emelhetünk ki néhány személyt: Varga János, Balogh István, Rácz István, Wellmann Imre, Orosz István. Bár nem árt utalni velük kapcsolatosan arra is, hogy úttöiö munkáik során elsődlegesen jogi helyzetük alakulását, a határhasználat jogi feltételeit, különféle szolgáltatásaikat és terheik változásait vizsgálták és mutatták be. Jóval kisebb figyelmet kaptak munkáikban az egyes tájegységeken belül a telkesjobbágy családok gazdálkodásának keretei, azok feltételeinek bővülése vagy szűkülése, a vagyoni felhalmozás folyamata, termelési eljárásaik módosulása, az egyes tájakon kialakult eltérések megfogalmazása stb. A megfelelő írott források hiánya miatt pedig csak a legritkább esetben lehetséges egy-egy telkes jobbágyfamília sorsát akár néhány évtizeden át is követni. Még kisebb a lehetöség arra, hogy egy-két évszázadon át láttassuk gazdasági és társadalmi emelkedésüket vagy süllyedésüket. Itt elsődlegesen a hajdúvárosok lakosságának jogi és gazdasági viszonyaira vonatkozó elemzésket, ismertetéseket lehet kiemelni. A valójában jóval népesebb jászkunok gazdálkodásáról lényegesen kevesebb feldolgozás született. Az utóbbi évtizedekben Bánkiné Molnár Erzsébet közölt több figyelemre méltó feldolgozást, de ezek is nagyobbrészt az egyes kerületek közigazgatási és jogi változásairól szólnak.