Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ÖSSZEFOGLALÓK

V. SÁGI NORBERTA A KECSKEMÉTI KISKERT SZÖVETSÉG MEGALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE (1917-1931) A kiskertek korabeli jelentősége vitathatatlan. A parcellák bérlői nehéz körülmények között élő, földterülettel nem rendelkező városlakók voltak. A Kiskert Szövetség vezetősége igyekezett a várostól annyi földet szerezni, hogy a jelentkező igényeket ki tudja elégíteni. Ezzel fontos segítséget nyújtott 700-1000, élelmiszerszükségletét egyébként nem vagy csak részben előteremteni tudó családnak. A város a szövetség kéréseinek mindaddig eleget tett, amíg értelmét látta, vagyis ezzel valóban segítette a lakosok megélhetését. Az 1920-as évek végén azonban, amikor a konjunktúrának köszönhetően a bérek emelkedtek, és általában könnyebbé vált a megélhetés (mint a város leveléből idéztem: a piacon mindenféle élelmiszert meg lehetett venni fillérekért), már nem volt indokolt a szervezet működésének további támogatása. Másrészt azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy erre az időre a földek kedvezményes bérbeadása már ellenkezett a város érdekeivel. Hasonlóan a németországi jelenséghez - ahol a földárak emelkedésével a szegénykerteket megszüntették, és inkább pénzzel támogatták a rászorulókat -, ahogy a területek értékesebbekké váltak, Kecskemét is felmondta az egyesület bérleti szerződéseit. ERDÉLYI ERZSÉBET A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN A hivatalos utcanévadás és névhasználat fontos társadalmi jelenségek kísérője, ennélfogva elválaszthatatlan egy-egy korszak eszmerendszerétől. A politikai irányváltások, a közélet változásai mindenkor leolvashatók egy-egy település utcanévrendszerén. Kecskeméten is nyomon követhető mindez. A tanulmányban vizsgált bő 150 évben - 1850 és 2004 között - a város névkincse több metamorfózison ment át, s ezek hátterében többnyire egy-egy társadalmi csoport eszmerendszere húzódott meg. A természetes névadással 1850 előtt keletkezett közterületi nevek az egyre tudatosabb és erőszakosabb beavatkozások eredményeként fokozatosan háttérbe szorultak, az utcanévrendszerben a mindenkori politikai érdekek tükröződtek. Ezzel párhuzamosan egyre inkább felerősödött az ellentáborba tartozók passzív, majd cselekvő tiltakozása - ennek dokumentumaiból ad ízelítőt a sajtómelléklet. Az eszmei értékváltozás maga után vonta az utcanevek fajtáinak, szófaji jellegének megváltozását is. Az 1860-as években kezdett divatba jönni az emlékállító névtípus, a XIX-XX. század fordulóján ennek értelmében megszaporodtak a személynévi eredetű közterületi elnevezések. Ezek egy ideig még motiváltak voltak, tehát a helyhez kötődő személyeket tisztelte meg a város ily módon. Később azonban már az országos politika szolgálatában, akár motiválatlanul is felvállalták ezt a szerepet. Talán ennek következménye az, hogy időnként még a valóban tájékoztató funkciójú út utótagú nevekre is az átpolitizálódás gyanújának árnyéka esett.