Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ÖSSZEFOGLALÓK

Az ezredfordulón új fordulatot vettek az utcanévadási szokások. Igaz, hogy az 1992-es, 1993-as, két ütemben lezajlott utcanévreform még egy politikai szervezet az MDF - irányításával történt, de a kizárólagos politikai indítékokon felülemelkedve, várostörténeti és -szerkezeti szempontok figyelembevételével. Az ezt követő évek névadásában már a helyi természeti környezet, a városrészi jelleg, a hagyományőrzés a meghatározó. Ám a „természetközelinek" tünő nevekre is vigyázni kell, mert az ilyen mesterkélt, szépelgő elnevezések, mint pl. Tücsök és Bogár, Holdfény és Napfény, Sellő és Pálma, Orchidea és Gyöngyház semmivel sem jobbak, mint az aktuális politikai üzenetet hordozók, hiszen idegenek a város szellemétől. Ma sem könnyű tehát az utcanévadás. De a társadalmi kontroll kiszélesedésével, a média szerepének felerősödésével mégis elérhető, hogy a mai kornak megfelelő, a város arculatát kifejező névrendszer alakuljon ki, amelyben a hagyománytiszteleté, a józan észé, valamint a szépérzéké a főszerep. Kecskemét elindult ezen az úton. És ez az út valóban járható. BODÓCZKY LÁSZLÓ A MAGYARORSZÁGI ÍTÉLŐTÁBLAI RENDSZER TÖRTÉNETE Az előadás a magyar bírósági szervezet kialakulásával és fejlődésével foglalkozik. A folyamatot alapvetően a gazdaság fejlődése, az ez alapján kialakult társadalmi rétegződés és ezen rétegek politikai küzdelmei, valamint az ügyek száma alakította és befolyásolta. Áttekinti az államalapítástól napjainkig terjedő időszakban a leglényegesebb változásokat. A középkori Magyarország legfőbb bírói szerve a Királyi Kúria volt, de a 15. századtól - a megszaporodott ügyek miatt - szükségessé vált a királyi ítélőtáblák létrehozása. A Habsburg-korszakban a 7 személyes tábla emelkedett az első helyre és 1723-ban felállították a kerületi táblákat. Az 1848-as áprilisi törvények a központi bírósági szervezetet alapvetően nem érintették. Az abszolutizmusban viszont államosították a jogszolgáltatást, megteremték a bírói szervezet hierarchiáját és a bírói szervezetből kivált ügyészséget. A kiegyezést követően az 1868. évi LIV. törvénycikk jelentette az új, a közigazgatástól elválasztott bírósági rendszer kialakítását. 1890-ben decentralizálták a királyi ítélőtáblákat és számukat 11-ben állapították meg. 1945-öt követően a megváltozott politikai viszonyok következtében felszámolták a felsőbíróságokat és főállamügyészségeket (1950), ezzel több mint 50 évre megszüntetve az ítélőtáblák működését. A rendszerváltás után a bíróságok szervezetét 1997-ben módosította az alkotmányt, új bírósági szintként a Legfelsőbb Bíróság és a megyei bíróságok között létrehozta az ítélőtáblákat. Ezzel megjelent az igazságszolgáltatás rendszerében a regionalitás, amely megfelel a magyar bírósági szervezet hagyományainak, és összhangban van az európai gyakorlattal is.