Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

Bár Kecskeméten a kellő jogi képzettséggel és rátermettséggel rendelkező nem nemes fiatalemberek is jelentős számban bekerülhettek a város hivatalnokai közé és emelkedhettek a hivatali ranglétrán, de a nemesi kiváltság, a nemesi „kutyabőr" itt is mindenkor kiváló ajánlólevélnek bizonyult. Mindezt Ladányi Gergelynél jobban kevesen tudták a városban. Mivel ő már az elérhető legmagasabb hivatali beosztást is betöltötte, elsődlegesen gyerekei boldogulása érdekében, no meg a család büszkeségének további gyarapítására határozta el a nemesi cím megszerzését. A szokásos procedúra után 1802. május 21-én nyerte el I. Ferenc királytól a címeres nemesi oklevelet. Ennek kihirdetésére a Pest-Pilis-Solt vármegyei nemesi közgyűlésen 1803ban került sor. A család címere négyfelé osztott pajzs, az első és a negyedik osztály fekete udvarában egyfarkú arany oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kormánypálcát tartva; a második és harmadik osztály kék udvarának alján fehér folyam fölött fehér galamb repül, piros csőrében zöld gallyat tartva. A pajzs fölötti sisak koronájából kékruhás magyar vitéz emelkedik ki, fejét prémes, vörös kalpag födi, vállán mentéje panyókásan függ le; jobb kezében kivont kardot tart; kétoldalról két kiterjesztett sasszárny keríti, a szárnyak közül a jobboldali vízirányosan aranyfekete, balról kék-ezüst. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-kék.

41 Ennek a nemesi oklevélnek a megszerzésével, illetve a nemesi vármegye közgyűlésén történő kihirdetésével Ladányi II. Gergely joggal láthatta úgy, hogy nemcsak családja gazdasági emelkedése érdekében tett apja és nagyapja nyomdokain haladva igen sokat, hanem a legtöbb jómódú vagy gazdag cívis család akkor még általánosan elfogadott ábrándjának megfelelően a helyi társadalom csúcsára is feljutott. A családi irattár, levelezések, feljegyzések hiányában nem tudhatjuk, hogy a város gazdagjai közé felkerült apja gondolt-e, vágyott-e erre a gyarapodásra, valamilyen formában adott-e indítékot nagyon tehetséges és ambiciózus fia számára. Az viszont kétségtelen, ő egy gazdag és tevékeny élet eredményeként elkönyvelhette, hogy csaknem mindent elért, amit ekkor egy mezővárosban felnőtt, itt végleg legyökerezett jogilag jobbágy ember elérhetett. Vélhetően vallásos neveltetésének, őszintén átélt keresztényi kötelességének érezte, hogy a neki juttatott javakból másoknak, a szegényeknek szokatlanul bőkezűen adjon. Viszont az is kétségtelen, hogy a városban a XVIII. század derekától egyre kézzelfoghatóbban jelentkező társadalmi ellentétek, majd nyílt konfliktusok során minden tekintetben a város legmódosabb gazdáival, köztük a helyi nemesek nagyobb részével érzett együtt és értett egyet. Ezt nemcsak gyaníthatjuk, hanem minden kétséget kizáróan igazolható is. A városon belüli társadalmi feszültségek mindenekelőtt a juhtenyésztés területén csapódtak le. A kun puszták elvesztése után, illetve a belterjesebb gazdálkodás térhódítása miatt a város vezetői minden ügyeskedésük, buzgalmuk ellenére több olyan pusztát elvesztettek, amelyeket korábban béreltek.

42 Ugyanakkor a juhtenyésztés a XVIII. század derekától rohamosan népszerüsödött, erőteljesen bővült, mivel az egyik legjelentősebb jövedelmi forrássá vált.

43 Mivel a legelők nagyságát nem tudták bővíteni, a juhok tartását, számát kellett valamilyen formában szabályozni, esetleg korlátozni. Már 1783-ban határozat született a tanácson belül, 41 NAGY Iván, 1860. (VI.) 8. KEMPELEN Béla, 1913. (VI.) 325. A nemesi címet maga és Szekeres Ilonától született István, Sándor, Ilona, Krisztina, Eszter és a második házasságából született Gergely és Anna számára szerezte meg. KŐSZEGHI Sándor, 1899. 205-206. 42 A jászkunok redemptiojára, megváltakozására 1745-ben került sor. 43 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1994. 114-120.