Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

„...hogy senki 800 felül határainkon juhait legeltetni ne merészeilyen ... vagy pedig fenntartásukra földet másutt árendállyon".

44 Mivel pedig a téli takarmány biztosítása legalább akkora gond volt, mint a nyári legelöké, többen úgy gondolták, hogy a szántóföld, illetve az akkor még ahhoz szorosan kapcsolódó kaszálók birtoklása alapján célszerűen lehet a kétségtelenül tartósan jelentkező, súlyos gazdasági és társadalmi feszültség további növekedését visszafogni, sőt esetleg orvosolni is. Főbíróként Ladányi II. Gergely nyilvánvalóan még egyértelműbben szembesült ezzel a súlyos dilemmával, amely a város gazdáit mind erősebben állította egymással szembe. Azonban a város élén főbíróként eltöltött egy év érthetően nem volt elegendő arra, hogy érdemben kezdeményezhessen és a döntést is keresztülvihesse. Ezt követően mint szenátor kapott és fogadott el megbízatást arra, hogy az előző években megformált elképzeléseit a tanács elé terjessze. Igen jellemző, hogy első tervezete alapján nem tette volna lehetővé, hogy a 25 hold alatti gazdák a város közlegelőin egyáltalán juhokat tarthassanak. A súlyosabb konfliktusok elkerülése végett a feltételeken enyhítve, tervezetét valamelyest módosítva fogadta el a tanács az általa megfogalmazott javaslatot, és hozott statútumot: „... Kedvezvén a nemes tanács a kisebb birtokú lakosoknak, meghatározta, hogy 20 zsákkal bíró lakosok tarthassanak a kitett proportio szerént 60 juhot, ezek mellett tartván a közterhek elviselésére három lovat is. E szerént, akinek 25 zsák alá való földje vagyon, 75 juhain kívül az közterhek viselésére szükségképpen tartson négy igavonó jószágot. Amely lakos 100 zsák alá való földet bír, 300 juhok mellett, légyen néki négy ökre és három lova. Továbbá kétszáz zsákot bíró gazdának 550 juhain kívül 6 ökröt, 3 lovat kelletik tartani. Ezen túl, akinek 300 jugerum fölgye vagyon, 750 juhai mellett tartson 8 ökröt és három lovat. Végezetre négyszázhuszonöt zsák földet bíró lakos 1000 juhain kívül elmúlhatatlanul tartozzék szerezni 12 ökröt és négy lovat...."

45 A franciaellenes háborúk nemcsak gazdasági konjunktúrát eredményeztek ezen a tájon is, amelynek hasznát érthetően a kecskeméti cívisek is élvezték, hanem komoly terhet is jelentettek a város és a lakosság számára. A megismétlődő verbungok, az újabb és újabb újoncozások anyagi és szervezési szempontból is egyre nagyobb gondot jelentettek mind a lakosság, mind pedig a hivatal számára. Ezekből a munkákból Ladányi II. Gergely előbb főjegyzőként, majd főbíróként és szenátorként egyaránt részt kellett hogy vállaljon. Az uralkodóház iránti lojalitása feltétlenül tompította esetleges ellenérzéseit, ha ezek egyáltalán jelentkeztek. A Napóleonnal szembeni ellenérzés kétségtelenül 1809-ben tetőzött a magyar nemesség soraiban. 0 újdonsült nemesként érthetően fokozott mértékben kívánt bizonyítani. A gazdaság prosperálása miatt a város birtokosai éveken át különösebb zokszó nélkül rótták le a rájuk kivetett kvótákat. Az „...insurgensek felsegéllésére önkényesen behordott gabonák feljegyzése..." címmel ellátott nyilvántartásban azok között szerepel, akik a legjelentősebb adományokat juttatták.

46 Sajnos nem teljesek a fennmaradt nyilvántartások, ezért nem lehet pontosan megállapítani áldozatvállalásának teljes BKMÖL IV. 1504/h Kecskemét Város Tanácsának iratai. Szabályrendeletek. (A továbbiakban: IV. 1504/h) 2. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1994. 121-122. Az igen gazdag Bozsó János 20 véka zabot adott. A főbíró, Fekete Sándor és Dékány György 100100 véka zabbal támogatta a háborút. Ladányi Gergely 50 véka búzával járult a hadviseléshez, amely értékben az előzőkkel vetekedett. BKMÖL IV. 1504/r Kecskemét Város Tanácsának iratai. Nemesi felkelési iratok (Insurrectionalia). (A továbbiakban: IV. 1504/r) 1809.