Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - ERDÉLYI ERZSÉBET: A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN

A POLITIKUM TÉRHÓDÍTÁSA A KECSKEMÉTI UTCANEVEKBEN Bevezetés Közismert, hogy a magyarországi első hivatalos utcanevek 1850-ben, a Bachrendszer kezdeti intézkedései között születtek. A hivatalnokok nagyrészt rögzítették a nép ajkán élő elnevezéseket, amelyekre az egyszerűség és természetesség voltjellemző, s amelyek létrejöttét kizárólagosan a tájékoztató, informáló funkció motiválta. De az emlékállítás, tiszteletadás vágya, amely kezdettől fogva egyfajta politikai üzenetet is hordozott, mindössze néhány évet váratott magára, kezdett beszivárogni a névadásba, mígnem szinte teljesen kiszorította a természetes indítékokat. Már az 1860-as években országszerte érezhető az a szándék, hogy a reformkor és szabadságharc hőseinek emléket állítsanak - legalább az utcanevekben. Az országos nagy nevek: Kossuthé, Széchenyié, Deáké, Petőfié, Vörösmartyé igen korán felkerültek az utcanévtáblákra. A millennium felerősítette az emlékállítás tendenciáját, majd a XX. század második évtizedének nagy traumája, Trianon az 1920-as, '30-as években szinte egyeduralkodóvá tette azt. A nagy történelmi fordulatok és jelentős évfordulók - 1945, 1968, 1989 -, majd a rendszerváltozást követő évtizedek sorra otthagyták lenyomatukat az utcanévrendszeren. A politikum visszavonhatatlanul rányomta bélyegét a hivatalos névadásra. Nem volt ez másként Kecskeméten sem. Ha ezekben a jellegzetes időszegmentumokban megvizsgáljuk az utcanévállomány változásait, igen határozottan elénk rajzolódik a korabeli városvezetés ideológiai törekvése. Érdemes időnként a sajtótermékekbe is betekintenünk, hiszen a mindenkori sajtóvisszhang, a politikai és közéleti lapokban megjelenő polémiák jól érzékeltetik mind az utcanévadás hátterében meghúzódó szándékokat, mind a kiváltott reakciókat. Már a XIX. század végi sajtót is izgatták ezek a kérdések. Egy-egy nagyobb átnevezési kampány alaposan felkavarta az indulatokat, de az utcanévháborúig fajuló pártcsatározásokból az 1989et követő időszak hírlapi vitái adnak valódi ízelítőt. Vizsgálódásunkban az első névelem játssza a főszerepet, de egy-egy névtípus esetében a kőzné vi utótagon is dokumentálható a szerepváltás. Kezdjük ennek bemutatásával, hiszen már néhány beszédes példával is illusztrálható, hogy milyen változáson ment keresztül az eredetileg informatív, stiláris szempontból közömbös névelem - az út utótag -, hogyan válhatott szinte „robbanótöltetté", miután hangulatilag telítődött indulatokkal, és hogyan küzdött egymással a valódi és jelképes szójelentés.