Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: EGY PARASZTCSALÁD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI EMELKEDÉSE. A KECSKEMÉTI LADÁNYIAK (1648-1853)

délyével letelepedett személy, illetve annak leszármazottja vásárolhatott.

10 Ezt viszont közülük vagyoni képességétől függően bárki megtehette. Zsellérnek minősült az, aki a helyi hatóság engedélyével telepedett le a városban, de saját fundussal és rajta házzal nem rendelkezett. Zsellérnek minősült a más házában bérlőként élő nemes, a gazdag görög vagy zsidó kereskedő és a helyi vendéglők valamelyikét bérlő személy is. Az agrárlakossághoz tartoztak a cselédek is. Ok az év egészére vagy annak egy meghatározott részére előre megszabott munkabér fejében eladták munkaerejüket. Nagyobb részük helyi zsellér, részben pedig a szegényebb gazdák leszármazottja, kisebb részük évről évre más településről idekerült nincstelen volt. A sok tucat családot képező pásztorok többsége lényegében ugyancsak ehhez a társadalmi csoporthoz tartozott. A helyi iparosok és kereskedők hosszú időn át kizárólag a helyi polgárjogot kapó lakosok közül kerültek ki. A XVIII. század elejétől a görög kereskedők, majd a század közepétől a zsidók vették át a kereskedelem mind jelentősebb részét. A görögök 1790-ig, a zsidók pedig csaknem a XIX. század derekáig nem vásárolhattak telket, nem válhattak a város teljes jogú polgáraivá (mivel jogilag nem voltak magyar alattvalók), még ha itt is születtek, és itt is nőttek fel. A helyi iparosok számát a XVIII-XIX. században a német, morva és a szlovák betelepülők növelték. A korszak elején még csekély számú, de a korszak végére számottevően gyarapodó értelmiség a hivatalnokokból, a különböző felekezetek egyházi személyzetéből, tanítóiból, majd a jogi szakképzettséggel rendelkező személyekből tevődött össze. A feudális kori parasztcsaládok múltjának kutatását nagyban hátráltatja az, hogy rendkívül csekély, töredékes és nagyon esetleges a tőlük és a róluk fennmaradt iratanyag. A feudális nagybirtokos családok kutatói számára a sokszor igen gazdag irattárak, sőt levéltárak szinte kimeríthetetlen gazdag forrásul szolgálnak, és nem ritkán több évszázados folyamatok megrajzolását teszik lehetővé. Ott az adománylevelek, a különféle adásvételi, ajándékozási szerződések, a peres ügyek irattömegei, a család többirányú levelezése, a sok esetben évtizedeken át vezetett gondos nyilvántartások sora stb. áll rendelkezésre, és olykor a zavarba ejtő bőség okoz gondot a kutató számára. A kis- és középbirtokos parasztcsaládok esetében viszont ritka kivételtől eltekintve csak a mezővárosok iratanyagai nyújthatnak segítséget. A Ladányi család sem hagyott hátra irattárat, sőt csak a legújabb iratrendezés során hoztak létre Kecskemét város levéltárában a család nevéhez kapcsolt kisebb önálló fondot." Azonban ez sem egy szervesen, hosszabb időn át kialakult irategyüttes, hanem csupán egy több éven át folytatott hagyatéki per viszonylag épen megmaradt iratanyaga, amit az iratok rendezője célszerűnek látott önálló fondként kezelni. Éppen ezért a néhány doboznyi anyag csak a család történetének a címben jelzett utolsó éveit képes alaposabban megvilágítani. Az előző évtizedek, a korábbi generációk eredményeinek bemutatásához, pontosabban az ezt szolgáló mozaikszerűen összegyűjthető adatok feltárásához a város viszonylag gazdag feudális kori iratanyaga nyújt segítséget. Kecskemét különféle nyilvántartásai egészen a Kecskemét társadalmi tagozódásával kapcsolatosan részletesebb áttekintést ad: IVÁNYOS-SZABÓ Tibor, 2002/b. 470-565. Az itt felhasznált levéltári anyag mindegyike a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában található (A továbbiakban: BKMÖL), XIV. 65 Ladányi Gergely kecskeméti birtokos nemes hagyatéki iratai. (A továbbiakban: XIV. 65).